All for Joomla All for Webmasters
 

(az első szerzők ABC sorrendjében, tallózás: 2020.07.31.)

Antal M, Szabó RM, Juhász Z, Vereb T, Piffkó J. A COVID–19-vírusfertőzés klinikai felismerését szolgáló új információk és a fej-nyaki régióban dolgozó egészségügyi személyzet védekezésének lehetőségei. Orv Hetil. 2020; 161(17): 660-666. doi: 10.1556/650.2020.31806.

A feltételezhetően 2019 végén Kínából indult és világjárvánnyá vált koronavírus-betegség (COVID–19) az egészségügyi ellátórendszer minden szegmensét érinti világszerte, így hazánkban is. Mivel az egészségügyi személyzet számos egészségügyi ellátás során kapcsolatba kerülhet vírusfertőzöttekkel is, járvány idején elengedhetetlenül szükséges, hogy a különböző területen dolgozó hazai szakemberek is naprakész információt kapjanak a vírusról és a fertőzésnek a betegellátást befolyásoló aspektusairól, a javasolt intézkedésekről. A jelen közlemény egy irodalmi összefoglaló, melyben a szerzők a jelenleg elérhető, idevágó hivatkozásokat dolgozták fel, szem előtt tartva a klinikumi ellátás járványügyi vonatkozásait. A feldolgozott publikációk alapján kijelenthető, hogy az elsődlegesen a fej-nyak régiót érintő beavatkozások során, kiemelten a forgó eszköz használatát is igénylő intervenciók esetét, elengedhetetlenül szükséges a beavatkozáskor a helyiségben tartózkodó összes munkatárs teljes védelme, egyszer használatos teljes öltözékkel, szemüveggel és speciális maszkokkal. Ezen felszerelések cseréje és a rendelő tisztítása minden beavatkozás után meg kell, hogy történjen, és erre a teljes ellátóteamet oktatással előre fel kell készíteni. Annak érdekében, hogy megelőzhetők legyenek a kezelések alatti keresztfertőzések és a szakemberek fertőzései, elengedhetetlen a munkaegészségügyi és infekciókontroll-intézkedések szigorú betartása.


Kivovics M, Szabó BT, Németh O, Iványi D, Trimmel B, Szmirnova I, Orhan K, Mijiritsky E, Szabó G, Dobó-Nagy C. Comparison between Micro-Computed Tomography and Cone-Beam Computed Tomography in the Assessment of Bone Quality and a Long-Term Volumetric Study of the Augmented Sinus Grafted with an Albumin Impregnated Allograft. J Clin Med. 2020; 9(2): 303. doi: 10.3390/jcm9020303.

The purpose of our study was to compare micromorphometric data obtained by cone-beam computed-tomography (CBCT) and microcomputed-tomography (micro-CT) of the augmented sinus and to evaluate the long-term stability of the bone gain achieved using BoneAlbumin. Sinus lifts, and after 6-months, healing bone-biopsy and implant placement were carried out. Specimens were analyzed by micro-CT. A total of 16 samples were collected from nine patients (mean age 54.7 ± 6.5 years). Pre-, postoperative, and 3-year control CBCT-data were registered to determine from where the biopsy samples were harvested. Micromorphometric variables were calculated from the micro-CT- and CBCT-data, and their correlation was determined by Spearman's test. The volume of augmented bone was calculated at the time of implant placement and after 3 years. A positive correlation was found between bone-volume fraction, trabecular-separation, open-, and total-porosity, while a negative correlation was found between trabecular-thickness obtained from CBCT- and micro-CT-data (p < 0.05). Mean volumetric reduction of 39.28% (11.88-60.02%) was observed. Correlation of CBCT- and micro-CT-data suggested that micromorphometric analysis of CBCT reconstructions of the augmented sinuses provided reliable information on the microarchitecture of augmented bone. CBCT as a modality might be adequate in the analysis of bone quality in the augmented sinus. At the 3-year, control sinus grafts showed volumetric stability.

Koppány F, Joób-Fancsaly Á, Németh Z, Belik AA, Vaszilkó M, Varmuzsa EM, Csomó KB. A biszfoszfonátkezelés állcsontnekrózist előidéző kockázatának megítélése CBCT-felvételek alapján. Orv Hetil. 2020; 161(21): 867-872. doi: 10.1556/650.2020.31732.

Bevezetés: A biszfoszfonátok által okozott állcsontnekrózis (BRONJ) az életminőséget jelentősen befolyásoló megbetegedés, mely mind általános, mind sebészeti vonatkozásaiban indokolja a korai diagnózis felállítását, illetve a kialakulás kockázatának felmérését. Célkitűzés: A BRONJ prognózisának becslése nem megoldott, számos radiológiai lehetőség közül a legkedvezőbbnek a fogászatban használatos képalkotó eljárások tűnnek, melyek közül a legígéretesebb lehet a ’cone-beam computed tomography’ (CBCT). Az oralisan alkalmazott biszfoszfonátterápia következtében kialakuló BRONJ kockázatbecslését nem hangsúlyozzák a vizsgálatok, a nagyobb kockázatot jelentő intravénás alkalmazásra fókuszálnak. Módszer: Méréseinket – az eddig publikált vizsgálatokkal ellentétben – preoperatív CBCT-felvételeken végeztük, ezáltal a kockázatbecslés lehetőségét közvetlenül vizsgáltuk. Vizsgálatainkat CBCT-felvételek értékelésével végeztük; reprezentatív területként a foramen mentale középvonalában elhelyezkedő frontális metszeteket választottuk ki, és több ponton mértünk denzitást, a corticalis csontállomány vastagságát, valamint a foramen mentale átmérőjét is megmértük. Az első vizsgálati csoportban olyan osteoporosisos betegeket vizsgáltunk, akiknél oralis biszfoszfonátterápiát követően alakult ki BRONJ. A második csoportban olyan betegeket néztünk, akik osteoporosis miatt oralis biszfoszfonátterápiában részesültek, és a szájsebészeti beavatkozást követően nem alakult ki BRONJ. A kontrollcsoportban olyan betegek voltak, akik nem kaptak a BRONJ etiológiájában szereplő gyógyszert. Eredmények: Eredményeink alapján elmondható, hogy a preoperatív CBCT-felvételeket értékelve nem tapasztalható jelentős különbség a BRONJ-elváltozástól szenvedők és az egészségesek csontdenzitási értékei között. Következtetés: Ezek alapján kijelenthető, hogy a sugárterheléssel járó CBCT-felvétel az osteoporosis miatt oralis biszfoszfonátot szedők esetében a BRONJ prognosztikai becslésére nem alkalmazható. Mindez fontos ahhoz, hogy a prognózisbecsléshez a pácienst érő sugárdózist ne emeljük szükségtelenül az ALARA (as low as reasonably achievable)-elv értelmében.

Möhlhenrich SC, Heussen N, Modabber A, Kniha K, Hölzle F, Wilmes B, Danesh G, Szalma J. Influence of bone density, screw size and surgical procedure on orthodontic mini-implant placement - part A: temperature development. Int J Oral Maxillofac Surg. 2020 Jul 18. doi: 10.1016/j.ijom.2020.07.004.

The aim of this in vitro study was to determine the influence of bone density, orthodontic mini-implant (OMI) size, and the surgical procedure on temperature increase during implant site osteotomy and placement. OMIs of different sizes (2.0×7, 2.3×7, 2.0×11, and 2.3×11mm) were placed in artificial bone blocks of different densities (D1-D4). Optionally, the drilling and insertion angle was 90° or 60° to the bone surface. A total of 160 OMIs were inserted, and predrilling was performed in 80 cases. All insertions were performed without irrigation with an axial load of 20 N, which resulted in 16 groups. Temperature measurements were performed during implant site preparation and placement using Type-K-thermocouples. Mean temperature increase differed for OMI osteotomy between 1.38°C and 8.75°C and placement between 3.8°C and 18.74°C, respectively. Critical thermal increase was especially reached during placement using long implants. Increasing bone density and implant size (diameter <length) correlated with thermal increase. Predrilling and angulated implant placement resulted in less heat development. Critical temperature behaviour in high-density bone could be partially responsible for the high failure rates of OMI placement in the lower jaw. The influence of the implant size on temperature development should be considered when selecting an OMI.

Möhlhenrich SC, Heussen N, Modabber A, Bock A, Hölzle F, Wilmes B, Danesh G, Szalma J. Influence of bone density, screw size and surgical procedure on orthodontic mini-implant placement - part B: implant stability. Int J Oral Maxillofac Surg. 2020 Jul 23. doi: 10.1016/j.ijom.2020.07.003.

This in vitro study aimed to investigate the influence of bone density, implant size, and surgical procedure on the primary stability (PS) of orthodontic mini-implants (OMIs). In total, 640 OMIs of various sizes (2.0 × 7, 2.3 × 7, 2.0 × 11 and 2.3 × 11 mm) were inserted in the artificial bone of different densities (D1-D4). Placement was performed with an insertion angle of 90° or 60° to the bone surface and in 320 cases without predrilling, which resulted in 64 groups. PS was measured on the basis of implant stability quotient (ISQ) and insertion torque (IT). With regard to all possible influencing parameters, the mean PS differed between 39.20 and 60.00 (ISQ), and 10.00 and 39.00 Ncm (IT). The effect of OMI size and surgical procedure was dependent on bone quality. For example, implant size had less effect in high-density bone and was stronger with decreasing density. Overall, implant length had a greater influence than the diameter, and a high correlation was found among both PS measurement techniques. Therefore, a suitable choice of implant size and surgical protocol with regard to bone density can positively influence PS. In principle, ISQ and IT are suitable for measuring OMI stability.

Németh V; Németh, Zs; Ujpál, M. A nyálmirigydaganatok epidemiológiája világszerte: Irodalmi áttekintés. Fogorvosi Szemle 2020; 113: 3-7.

A nyálmirigydaganatok nem sorolhatók a gyakori tumoros megbetegedések közé. Valószínűleg éppen ezért előfordulásukat tekintve világszerte viszonylag kevés szakirodalmi adat áll rendelkezésünkre. Cikkünkben igyekeztünk ezeket a tanulmányokat úgy összegyűjteni a különböző kontinensekről, hogy egy összefoglaló, releváns képet kaphassunk epidemiológiájukról. Kutatásunkhoz a PubMeden kerestünk publikációkat 1998 és 2018 között, és a kapott eredményeket rendszereztük. A benignus daganatok magasabb arányban, átlagosan 65,6%-ban fordultak elő, a malignusak 34,4%-ban, kivéve Nigériát és Iránt. Itt a malignus daganatok voltak gyakoribbak. Az átlagos életkor 46,8 év, Európában az 50-es, egyéb kontinenseken a 40-es korosztály érintett. A nemek közötti megoszlásban kiegyenlítettség található, kivéve Mexikót, Kamerunt és Teheránt, ahol jelentős a női dominancia. A legtöbb tumor a parotisban lokalizálódott, a leggyakoribb jóindulatú tumor a pleomorph adenoma, míg a rosszindulatúak között az adenocysticus carcinoma és a mucoepidermoid carcinoma álltak az első helyen. A világ egyes országaiban észlelt eltérések egyrészt földrajzi, etnikai és szociális okokra, másrészt az egészségügyi adminisztráció, regisztráció különbözőségére vezethetők vissza. Az okok pontosabb feltárására további vizsgálatokra van szükség.

Soós B, Janovics K, Tóth Á, Di Nardo MD, Szalma J. Association Between Third Molar Impaction Status and Angle or Condylar Fractures of the Mandible: A Retrospective Analysis. J Oral Maxillofac Surg. 2020; 78(7):1162.e1-1162.e8. doi: 10.1016/j.joms.2020.02.005.

PURPOSE: The aim of our study was to evaluate the correlations between mandibular third molar impaction status and mandibular angle and condylar fractures.

MATERIALS AND METHODS: This retrospective cross-sectional study included patients with unilateral and isolated angle or condylar fractures. Patient records and panoramic radiographs were evaluated. The predictor variables included the presence, impaction status (Pell and Gregory [P&G] classification), and angulation (Winter classification) of the third molar. The outcome variable was the type of fracture, whereas other predictor variables included demographic factors such as age, gender, and fracture etiology. Bivariate (χ2 test) and logistic regression analyses were conducted to estimate the associations between variables and the outcome.

RESULTS: The sample was composed of 164 angle fracture (mean age, 31.6 ± 12.3 years; 83.5% male) and 115 condylar fracture (mean age, 41.9 ± 16.8 years; 76.5% male) patients. A third molar was present in 72.6% of the angle fracture group and 54.8% of the condylar fracture group (P = .002). Deep impactions (classes IC, IIC, IIIB, and IIIC) exhibited an odds ratio (OR) of 3.60 for angle fractures (P < .001). No association was found between tooth angulations and the type of fracture. According to logistic regression analysis, older age (adjusted OR, 1.05; 95% confidence interval [CI], 1.03 to 1.07), P&G class I impaction (OR, 1.86; 95% CI, 1.09 to 3.20), and P&G class A impaction (OR, 1.91; 95% CI, 1.12 to 3.24) were significantly associated with condylar fractures whereas the presence of a third molar (OR, 0.46; 95% CI, 0.28 to 0.76) or P&G class B impaction (OR, 0.287; 95% CI, 0.12 to 0.69) was associated with angular fractures.

CONCLUSIONS: P&G class II or III and class B impaction status was significantly associated with angle fractures, whereas missing or fully erupted (class IA) third molars significantly correlated with condylar fractures.

Soós B, Janovics K, Tóth Á, Szalma J. A bölcsességfog és az occlusio szerepének vizsgálata

a mandibulaangulus és -condylus töréseiben. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1166–1174.

Bevezetés és célkitűzés: Retrospektív keresztmetszeti vizsgálatunk célja az occlusiós megtámasztás és az alsó bölcsesség­fog szerepének vizsgálata volt az angulus- és condylustöréseknél.

Módszer és eredmények: Egyoldali, izolált angulus- vagy condylustörött betegeket vizsgáltunk. Az adatgyűjtés beteg­kartonok és panoráma-röntgenfelvételek segítségével történt. Vizsgálatunkban az elsődleges prediktor változó az occlusiós megtámasztás minősége, a másodlagos prediktor a bölcsességfog jelenléte vagy hiánya volt. A kimeneti változó a törés típusa, illetve az egyéb prediktorok a demográfiai adatok voltak. A prediktorok és a kimeneti változók közti összefüggéseket khi-négyzet-teszttel és logisztikus regressziós analízissel vizsgáltuk. Az angulustörött csoportot 43 (átlagéletkor: 29,9 ± 12,8 év; 98,4% férfi), míg a condylustörött csoportot 37 beteg (átlagéletkor: 46,8 ± 20,2 év; 62,2% férfi) alkotta. Angulustörés esetén 81,4%-ban, míg condylustörés esetén 51,3%-ban láttunk kétoldali occlusiós megtámasztást (p<0,001). Kétoldali occlusiós megtámasztás esetén az angulustörés esélyhányadosa 4,2 volt (p<0,006). Az angulustörések 86%-ában, a condylustörések 43,2%-ában volt jelen bölcsességfog a törés oldalán (p<0,001). Azonos oldali bölcsességfog jelenléte esetén az angulustörés esélye a 8,1-szeresére emelkedett (p<0,001). Amennyiben kétoldali occlusiós megtámasztás és törésoldali bölcsességfog is jelen volt, az angulustörés esélye a 15,9-szeresére nőtt (p<0,001). Következtetés:Az occlusiós megtámasztás és a bölcsességfog együttes és külön-külön való jelenléte is egyértelműen fokozta az angulustörés, és csökkentette a condylustörés rizikóját, míg hiányuk a condylustörés rizikóját fokozta, és az angulustörés esélyét csökkentette.

Szalma J, Vajta L, Lovász BV, Kiss Cs, Soós B, Lempel E. Identification of Specific Panoramic High-Risk Signs in Impacted Third Molar Cases in Which Cone Beam Computed Tomography Changes the Treatment Decision. J Oral Maxillofac Surg. 2020; 78(7):1061-1070. doi: 10.1016/j.joms.2020.03.012.

PURPOSE: The aim of this study was to investigate the treatment decisions of oral surgeons in the management of impacted lower third molars (M3) according to panoramic radiography (PR) and cone beam computed tomography (CBCT) risk analysis.

MATERIALS AND METHODS: Ten surgeons analyzed 40 deliberately selected M3 cases showing one or more panoramic high-risk signs: 1) darkening of the root, 2) interruption of the white line, 3) diversion of the inferior alveolar canal (IAC), 4) narrowing of the IAC, and 5) two or more signs occurring simultaneously (including darkening and/or interruption of the IAC). After evaluating the PR images, the observers analyzed the patients’ CBCT images. The treatment decision (extraction vs. coronectomy) and surgical technique (number of planned tooth sections) were recorded.

RESULTS: Direct contact between the M3 and IAC, together with narrowing and/or fenestration of the IAC in the CBCT coronal slices, were observed most frequently when two or more panoramic signs were seen simultaneously in the PR images (odds ratio [OR]:7.2, p=0.021). CBCT findings led to a significant decrease in the number of coronectomy decisions (23% vs. 14.5%, p=0.002), which was most prominent in the groups showing panoramic signs of darkening (~50%, p=0.007) and narrowing (~66%, p=0.044). A significant number of extraction decisions were modified to coronectomy when two or more panoramic signs occurred together (OR: 7.9, p<0.001). However, there were no significant differences regarding the number of planned hypothetical tooth sections.

CONCLUSIONS: The results showed that the surgeons’ confidence in treatment decision increased after CBCT imaging, resulting in lesser number of coronectomy decisions. CBCT information that changed a previous coronectomy decision to extraction was most frequently observed in cases presenting darkening and narrowing PR signs. The chance of changing an extraction decision to a coronectomy decision after evaluating the patient’s CBCT images was the highest when two or more PR signs were observed simultaneously.

Szentpéteri S, Restár L, Németh Z, Vaszilkó M. A gyógyszer okozta állcsontnekrózis prognózisát befolyásoló faktorok. Orv Hetil. 2020; 161(8):283-289. doi: 10.1556/650.2019.31621.

Bevezetés: A gyógyszer okozta állcsontnekrózis (MRONJ) prognózisában szerepet játszó lehetséges rizikófaktorok – az egyes faktorok esetében kapott eltérő eredmények miatt – továbbra is kutatások tárgyát képezik. Célkitűzés: Munkánk során a MRONJ prognózisában szerepet játszó lehetséges rizikófaktorokat vizsgáltuk. Módszer: Kutatásunkba a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karának Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján 2006 júniusa és 2013 novembere közötti időszakban MRONJ miatt sebészi terápiával kezelt pácienseket vontuk be, minden egyéb beválogatási kritérium nélkül. A megbetegedés prognózisát a stádiumjavulás, a gyógyulás és a relapsusráta alapján vizsgáltuk. Az utánkövetési idő minden beteg esetében minimum 5 év volt. Statisztikai analízis: Eredményeink kiértékelését a Fisher-féle egzakt teszt, a Mann–Whitney-teszt, a Kruskal–Wallis-próba és a khi-négyzet-teszt segítségével végeztük. Szignifikáns eredménynek fogadtuk el, ha a p<0,05 volt. A kiértékeléshez az SPSS Statistics 22.0 programot használtuk. Eredmények: Az első találkozáskor rögzített stádium szignifikánsan rontotta a megbetegedés prognózisát (p = 0,009). A diabetes mellitusban szenvedő betegek relapsusrátája a cukorbetegséggel nem rendelkezőkhöz viszonyítva szignifikánsan magasabb (p = 0,050). A relapsusráta tekintetében az ösztrogénellenes terápiában részesült betegek és a hormonkezelést nem kapott betegek közötti összefüggés szignifikáns (p = 0,036). A mandibulán kialakult nekrózisok prognózisa szignifikánsan rosszabb (p = 0,003), mintha a maxillában alakultak volna ki. Vizsgálati eredményeink a nem, az életkor, a biszfoszfonát adagolási formája, a nekrózist megelőző invazív szájüregi beavatkozások, valamint a kemoterápiás és szteroidkezelés esetében nem mutattak statisztikailag igazolható összefüggést a megbetegedés prognózisával. Következtetés: A kutatásunk során vizsgált tényezők közül a MRONJ prognózisát a diagnosztizáláskor észlelt stádium, az állcsont-lokalizáció, a kísérő betegségként fennálló diabetes mellitus, a biszfoszfonátterápia mellett alkalmazott ösztrogénellenes terápia befolyásolja.

Szentpeteri S, Schmidt L, Restar L, Csaki G, Szabo G, Vaszilko M. The Effect of Platelet-Rich Fibrin Membrane in Surgical Therapy of Medication-Related Osteonecrosis of the Jaw. J Oral Maxillofac Surg. 2020; 78(5):738-748. doi: 10.1016/j.joms.2019.12.008.

PURPOSE: We examined the effect of the membranous form of platelet-rich fibrin (PRF) on patients with medication-related osteonecrosis of the jaw.

MATERIALS AND METHODS: Our study included patients who underwent an operation because of second- or third-stage osteonecrosis of the jaw induced by antiresorptive therapy. The diagnosis of medication-related osteonecrosis of the jaw was based on the 2009 and 2014 recommendations of the American Association of Oral and Maxillofacial Surgeons. On the basis of the duration of treatment, we divided our patients into 2 groups. Patients in the first group (Gr1) underwent traditional surgical therapy between 2009 and 2014, whereas patients in the second group (Gr2) underwent PRF membrane-supplemented operations between 2015 and 2017. Outcomes were assessed based on patient recovery, stage improvement, and relapse rate. The follow-up period was a minimum of 1 year.

RESULTS: Our study included 101 patients: 73 in Gr1 and 28 in Gr2. The results in Gr2 were significantly better than those in Gr1: recovery (P = .022), stage improvement (P = .005), and relapse rate (P < .001).

CONCLUSIONS: In Gr2, significantly better results were achieved in terms of stage improvement, recovery, and relapse rate than in Gr1.

Varga E Jr, Antal M, Major L, Kiscsatári R, Braunitzer G, Piffkó J. Guidance means accuracy: A randomized clinical trial on freehand versus guided dental implantation. Clin Oral Implants Res. 2020 Jan 20. doi: 10.1111/clr.13578.

OBJECTIVES: A randomized clinical trial was conducted to compare all three known static guided surgery protocols (pilot, partial, and full) with each other and with freehand surgery in terms of accuracy, under the same conditions.

MATERIAL AND METHODS: A total of 207 implants of the same brand and type were placed in 101 partially edentulous volunteers in need of implantation in the mandible or maxilla or both. All cases were digitally planned, and the comparison of the planned and actual implant positions was performed using a medical image analysis software with dedicated algorithms. The primary outcome variable was angular deviation (AD, degrees). The secondary outcome variables were coronal global deviation (CGD, mm), apical global deviation (AGD, mm), and voxel overlap (VO, %).

RESULTS: AD showed stepwise improvement in significant steps as the amount of guidance increased. The highest mean AD (7.03° ± 3.44) was obtained by freehand surgery and the lowest by fully guided surgery (3.04° ± 1.51). As for the secondary outcome variables, all guided protocols turned out to be significantly superior to freehand surgery, but they were not always significantly different from each other.

CONCLUSIONS: As for the comparison that this study sought to perform, it can be said that the static guided approach significantly improves the accuracy of dental implant surgery as compared to freehand surgery. Furthermore, the results suggest that any degree of guidance yields better results than freehand surgery and that increasing the level of guidance increases accuracy.

Vereb T, Boda K, Czakó L, Vaszilkó M, Fülöp G, Klenk G, Janovszky Á, Oberna F, Piffkó J, Seres L. Cloud-Based Multicenter Data Collection and Epidemiologic Analysis of Bisphosphonate-Related Osteonecrosis of the Jaws in a Central European Population. J Clin Med. 2020; 9(2). pii: E426. doi: 10.3390/jcm9020426.

OBJECTIVE: Bisphosphonate-related osteonecrosis of the jaws is considered to be a rare but severe complication of bisphosphonate therapy. To understand this condition better, data collection is essential. Although the number of scientific papers about this subject is large, to date only a few multicenter reports have been published.

STUDY DESIGN: We present a novel cloud-based data collection system for the evaluation of the risk factors of bisphosphonate-related osteonecrosis of the jaws. Web-based questionnaire and database have been set up and made available to voluntary researchers and clinicians in oral and maxillofacial surgery in Hungary and Slovakia. RESULTS: To date, fifteen colleagues from eight maxillofacial units have joined the study. Data of 180 patients have been recorded. Collected data were statistically analysed and evaluated from an epidemiological point of view.

CONCLUSIONS: Authors consider cloud-based multicenter data collection a useful tool that allows for real-time collaboration between users, facilitates fast data entry and analysis, and thus considerably contributes to widening our knowledge of bisphosphonate-related osteonecrosis of the jaws.

Vereb T, Janovszky Á, Mucsi M, Piffkó J, Seres L. Aktualitások a gyógyszer okozta állcsontelhalás primer és szekunder prevenciójának stratégiájában az evidenciák és a nemzetközi ajánlások tükrében. Orv Hetil. 2020; 161(6): 214-223. doi: 10.1556/650.2020.31633.

Bevezetés: A multifaktoriális, nem teljesen tisztázott patomechanizmusú, gyógyszer okozta állcsontelhalás kezelése napjainkban is nagy kihívást jelent a maxillofacialis sebészek és fogorvosok, valamint az onkológiai és oszteológiai gyógyszert felíró kezelőorvosok számára. Célkitűzés: Közleményünkben célul tűztük ki, hogy az aktuális szakirodalom áttekintését követően bemutassuk a változásokat a gyógyszer okozta állcsontelhalások patogenezisének, rizikótényezőinek, klinikai megjelenési formáinak, illetve a megelőzési és az új terápiás lehetőségeknek a tekintetében. Az elérhető nemzetközi ajánlások összehasonlításán, a nem sebészi és a sebészi, valamint a stádiumspecifikus kezelési módok evidenciaalapú bemutatásán túl a különböző orvosi-fogorvosi diszciplinákat érintő specifikumok bemutatására is törekszünk. Módszer: Az elmúlt 5 évben – az egyre növekvő számú betegségorientált adatbázisnak köszönhetően – a szakirodalomban megnőtt a szisztematikus szakirodalmi áttekintések (systematic reviews), ajánlások és metaanalízisek száma; ezek áttekintését és összehasonlító elemzését végeztük el a kitűzött célok vonatkozásában. Eredmények: Az American Association of Oral and Maxillofacial Surgeons munkacsoportjának legutóbbi ajánlása óta eltelt 4 évben is számos új gyógyszerhatástani csoport került a klinikusok látókörébe mint osteonecrosist indukáló potenciális ágens, így a betegség nómenklatúrája tovább cizellálódott, a betegcsoportok tovább specifikálódtak. A rizikóbetegek köre kiszélesedett, új betegpopulációknak (reumatológiai-oszteológiai betegek, immunszupprimáltak, transzplantáltak, új onkológiai ’target’ [célzott] terápiában részesülők) kell a súlyos mellékhatás kialakulásával számolniuk. Következtetés: Noha a betegcsoport kezelésében számos kérdés továbbra is nyitva áll, a korábbi empirikus kezelési formák helyett egyre erősebb evidenciákon alapuló, egyénspecifikus, stádiumadaptált terápiás megoldások körvonalazódnak.

Végh D; Bányai D; Végh Á; Szigeti V; Kovácsné Somogyi A; Géczi Z; Németh Zs; Hermann P; Ujpál M. Malignus szájüregi daganatok előfordulása diabeteses és kontrollbetegekben. Diabetologia Hungarica 2020; 28(1): 17-21.

Magyarország vezető szerepet tölt be a szájüregi rák morbiditási-mortalitási statisztikáiban, és magas a 2-es típusú diabetes előfordulása is. A Semmelweis Egyetem munkacsoportja számos vizsgálatot indított, amelyek a diabetes mellitus, az emelkedett éhomi vércukorszint és a szájüregi rák közötti közvetlen kapcsolatot elemezték. Hosszú távú összehasonlító epidemiológiai vizsgálataink szerint az elmúlt tizennégy évben a 2-es típusú cukorbetegség és az emelkedett éhomi vércukorszint prevalenciája szignifikánsan nőtt a szájüregi daganatos betegek körében az elmúlt tizennégy évben. A szájüregi tumoros cukorbetegek dohányzási aránya magasabb volt az újabb vizsgálatainkban, mint a korábbiakban.

Támogatók

sponsors400

Egyetemi klinikák

univ clinic

Társaságok

tarsasagok

Folyóiratok

folyoiratok