2020-21. ÉV PUBLIKÁCIÓI MAÁSZT TAGJAINK TOLLÁBÓL

(az első szerzők ABC sorrendjében, tallózás*: 2021.06.15.)

Alkhayer A, Becsei R, Hegedűs L, Párkányi L, Piffkó J, Braunitzer G, Segatto E. Evaluation of the Soft Tissue Changes after Rapid Maxillary Expansion Using a Handheld Three-Dimensional Scanner: A Prospective Study. International Journal of Environmental Research and Public Health. 2021; 18(7):3379. https://doi.org/10.3390/ijerph18073379

Facial soft tissue esthetics is a priority in orthodontic treatment, and emerging of the digital technologies can offer new methods to help the orthodontist toward an esthetic outcome. This prospective study aimed to assess the soft tissue changes of the face after six months of retention following Rapid Maxillary Expansion (RME). The sample consisted of 25 patients (13 females, 12 males, mean age: 11.6 years) who presented with unilateral or bilateral posterior crossbite requiring RME, which was performed with a Hyrax expander. 3D facial images were obtained before treatment (T0) and at the end of a six-month retention period after the treatment (T1) using a structured-light 3D handheld scanner. Linear and angular measurements were performed and 3D deviation analyses were done for six morphological regions of the face. Significant changes in various areas of the nasal and the upper lip regions were observed. Based on the results of the study and within the limitations of the study, RME with a Hyrax expander results in significant morphological changes of the face after a six-month retention period.

Alkhayer A, Piffkó J, Lippold C, Segatto E. Accuracy of virtual planning in orthognathic surgery: a systematic review. Head Face Med. 2020 Dec 4;16(1):34. doi: 10.1186/s13005-020-00250-2.

Background: The elaboration of a precise pre-surgical plan is essential during surgical treatment of dentofacial deformities. The aim of this study was to evaluate the accuracy of computer-aided simulation compared with the actual surgical outcome, following orthognathic surgery reported in clinical trials. Methods: Our search was performed in PubMed, EMBASE, Cochrane Library and SciELO for articles published in the last decade. A total of 392 articles identified were assessed independently and in a blinded manner using eligibility criteria, out of which only twelve articles were selected for inclusion in our research. Data were presented using intra-class correlation coefficient, and linear and angular differences in three planes. Results: The comparison of the accuracy analyses of the examined method has shown an average translation (< 2 mm) in the maxilla and also in the mandible (in three planes). The accuracy values for pitch, yaw, and roll (°) were (< 2.75, < 1.7 and < 1.1) for the maxilla, respectively, and (< 2.75, < 1.8, < 1.1) for the mandible. Cone-beam computed tomography (CBCT) with intra-oral scans of the dental casts is the most used imaging protocols for virtual orthognathic planning. Furthermore, calculation of the linear and angular differences between the virtual plan and postoperative outcomes was the most frequented method used for accuracy assessment (10 out of 12 studies) and a difference less than 2 mm/° was considered acceptable and accurate. When comparing this technique with the classical planning, virtual planning appears to be more accurate, especially in terms of frontal symmetry. Conclusion: Virtual planning seems to be an accurate and reproducible method for orthognathic treatment planning. However, more clinical trials are needed to clearly determine the accuracy and validation of the virtual planning in orthognathic surgery.

Antal M, Szabó RM, Juhász Z, Vereb T, Piffkó J. A COVID–19-vírusfertőzés klinikai felismerését szolgáló új információk és a fej-nyaki régióban dolgozó egészségügyi személyzet védekezésének lehetőségei. Orv Hetil. 2020; 161(17): 660-666. doi: 10.1556/650.2020.31806.

A feltételezhetően 2019 végén Kínából indult és világjárvánnyá vált koronavírus-betegség (COVID–19) az egészségügyi ellátórendszer minden szegmensét érinti világszerte, így hazánkban is. Mivel az egészségügyi személyzet számos egészségügyi ellátás során kapcsolatba kerülhet vírusfertőzöttekkel is, járvány idején elengedhetetlenül szükséges, hogy a különböző területen dolgozó hazai szakemberek is naprakész információt kapjanak a vírusról és a fertőzésnek a betegellátást befolyásoló aspektusairól, a javasolt intézkedésekről. A jelen közlemény egy irodalmi összefoglaló, melyben a szerzők a jelenleg elérhető, idevágó hivatkozásokat dolgozták fel, szem előtt tartva a klinikumi ellátás járványügyi vonatkozásait. A feldolgozott publikációk alapján kijelenthető, hogy az elsődlegesen a fej-nyak régiót érintő beavatkozások során, kiemelten a forgó eszköz használatát is igénylő intervenciók esetét, elengedhetetlenül szükséges a beavatkozáskor a helyiségben tartózkodó összes munkatárs teljes védelme, egyszer használatos teljes öltözékkel, szemüveggel és speciális maszkokkal. Ezen felszerelések cseréje és a rendelő tisztítása minden beavatkozás után meg kell, hogy történjen, és erre a teljes ellátóteamet oktatással előre fel kell készíteni. Annak érdekében, hogy megelőzhetők legyenek a kezelések alatti keresztfertőzések és a szakemberek fertőzései, elengedhetetlen a munkaegészségügyi és infekciókontroll-intézkedések szigorú betartása.

Bukovszky B, Fodor J, Székely G, Kocsis ZS, Oberna F, Major T, Takácsi-Nagy Z, Polgár C, Jurányi Z. Mutagénérzékenység és második primer daganat kialakulása fiatal fej-nyaki laphámrákos betegeknél [Mutagen sensitivity and risk of second cancer in young patients with head and neck squamous cell cancer]. Magy Onkol. 2021 Mar 17;65(1):39-45.

Fej-nyaki rákos betegeknél nagy a kockázata második pri-mer rák (MPR) kialakulásának. A megemelkedett kockázat kapcsolatos lehet a mutagénérzékenységgel. A kapcsolat kiderítéséhez olyan 124 laphámsejtes fej-nyaki rákban szen-vedő fiatal (≤50 év) beteg klinikai adatait elemeztük, akiknél a daganatos betegségük kezelése előtt mutagénérzékenységi vizsgálat történt 1996 és 2006 között. A mutagénérzékenység mértékének megállapítása a perifériás vér limfociták in vitro bleomicinkezelése következtében kialakuló kromatidtörések egy sejtre eső átlaga alapján (kromatidtörés/sejt, t/s) történt. A betegeket két csoportba soroltuk: hiperszenzitív (>1 t/s) vagy nem hiperszenzitív (≤1 t/s). Az átlagos követési idő 64 hónap (tartomány: 5–244 hónap) volt. Tizennyolc betegnél (15%) alakult ki MPR. Kialakulásának 10 éves valószínű gyakorisága a hiperszenzitív (n=65) vagy a nem hiperszen-zitív (n=59) betegeknél 17% és 30% volt, azonos sorrendben (p=0,4272). Az MPR-ek 39%-a 10 éves követés után alakult ki. Az 5 éves daganatspecifikus túlélés MPR kialakulása után 17% volt. Eredményeink szerint a mutagén-hiperszenzitivitás nem növeli az MPR kialakulásának kockázatát.

Cserni G, Cserni D, Zombori T, Baráth Z. Az interdiszciplináris kommunikáció jelentősége az állcsonti cysták megfelelő kórismézésében [The role of interdisciplinary communication in the proper diagnostics of jaw cyst]. Orv Hetil. 2021 Mar 21;162(12):458-467. Hungarian. doi: 10.1556/650.2021.32026.

Bevezetés: Az állcsonti cysták helytálló diagnosztikája a klinikai, radiológiai és patológiai leletek együttes értékelésével lehetséges. Korábbi munkánk során többször tapasztaltuk a klinikoradiopatológiai kommunikáció és korreláció hiányát, és ez olykor inadekvát diagnózisok felállításához vezetett. Célkitűzés: Célunk ezen kommunikációs probléma mértékének becslése és annak bemutatása, hogy ez a hiányosság hogyan befolyásolhatja a diagnosztikát. Módszer: Korábbi, más célú retrospektív elemzés újraértékelése történt a klinikai (radiológiai) adatközlés, a revízió kapcsán módosuló diagnózisok számszerűsítése céljából, valamint további 3 egyetemi patológiai intézet 10-10 anonimizált leletének vizsgálata az adatközlések vonatkozásában. Eredmények: 2 intézményben 85 odontogen cysta diagnózisakor csupán a betegek életkora, neme volt 100%-osan ismert. A lokalizációra vonatkozó adekvát információ 62%-ban, a méretre vonatkozó csupán 29%-ban fordult elő a szövettani kérőlapokon. Összességében a diagnózist segítő releváns információt csak 52%-ban adtak meg. Az utólagos klinikoradiopatológiai korrelációra törekvő revízió során 38/85 esetben (45%) módosult a végső diagnózis kisebb vagy nagyobb mértékben. A megküldött leletek alapján a klinikai/radiológiai adatok közlése <50% és 100% közöttinek becsülhető más intézetekben is. Az 5 intézmény közül csak az egyikben utalt specializációra az, hogy minden leletet egy patológus véleményezett, általában sok patológus (n = 25) valamelyike véleményezte a kevés tömlőt (n = 105). A diagnózis kommunikáció hiányán alapuló kisiklásának lehetőségét 5 példával illusztráljuk: cysta radicularisként leletezett paradentalis, lobos follicularis és lateralis periodontalis cysta, ductus nasopalatinus cysta és radicularis cysta differenciáldiagnosztikáját példázó tömlő, valamint botryoid odontogen cysta kerül bemutatásra. Következtetés: Az odontogen tömlők precíz diagnosztikája mind a klinikai, mind a patológiai oldalról javítást igényel, amelynek egyik része az ilyen irányú képzés lehet.

Cserni D, Zombori T, Vörös A, Stájer A, Rimovszki A, Daru K, Baráth Z, Cserni G. A Clinicopathological Approach to Odontogenic Cysts: the Role of Cytokeratin 17 and bcl2 Immunohistochemistry in Identifying Odontogenic Keratocysts. Pathol Oncol Res. 2020 Oct;26(4):2613-2620. doi: 10.1007/s12253-020-00866-4.

Odontogenic keratocysts (OKCs) are developmental cysts of the jaws that require proper diagnosis due to their potential for local aggressive growth and recurrences. OKCs have a typical parakeratotic epithelium demonstrating transepithelial cytokeratin 17 (CK17) and basal bcl2 staining on immunohistochemistry (IHC), which distinguishes them from other common jaw cysts. Secondary to inflammation, the epithelial lining may be altered and loses the typical IHC phenotype. The aim of the present study was to analyse a series of consecutive jaw cysts for their expression of CK17 and bcl2 and assess how these IHC stains may help in their diagnosis. All cysts were retrospectively assessed for available clinical, radiological and pathological findings and diagnoses were revised whenever needed. 85 cysts from 72 patients were collected from two departments. The series had 21 OKCs, the remaining non-OKCs included radicular/residual, dentigerous, paradental, lateral periodontal, botryoid odontogenic cysts. OKCs with typical epithelium showed the typical IHC phenotype, which was generally lost in inflammation-associated altered epithelium. Contrarily to earlier descriptions, a wide variety of CK17 positivity was seen in the majority of non-OKCs, including focal transepithelial staining. Basal bcl2 staining was also seen in 16 non-OKCs. These stainings were never as strong in intensity as seen in OKCs. One case was histopathologically identified as OKC due to focally maintained IHC profile. CK17 and bcl2 IHC may help in the diagnosis of OKCs, but must be interpreted with caution and is not a yes or no tool in the diagnostic puzzle.

Ferenczi Ö, Major T, Akiyama H, Fröhlich G, Oberna F, Révész M, Poósz M, Polgár C, Takácsi-Nagy Z. Results of postoperative interstitial brachytherapy of resectable floor of mouth tumors. Brachytherapy. 2021 Mar-Apr;20(2):376-382. doi: 10.1016/j.brachy.2020.10.008.

Purpose: The purpose of this study was to describe the results of postoperative sole interstitial brachytherapy (BT) in patients with resectable floor of mouth tumors. Methods and materials: Between January 1998 and December 2017, 44 patients with squamous cell histology, stage T1-3N0-1M0 floor of mouth tumor were treated by excision of the primary lesion with or without neck dissection followed by sole high-dose-rate tumor bed BT with an average dose of 22.7 Gy (10-45 Gy) using rigid metal needles (n = 14; 32%) or flexible plastic catheters (n = 30; 68%). Results: During a median followup time of 122 months for surviving patients, the probability of 5- and 10-year local and regional tumor control, overall survival (OS), and disease-specific survival (DSS) was 89% and 89%, 73% and 67%, 52% and 32%, 66% and 54%, respectively. In univariate analysis, lymphovascular invasion was a negative predictor of regional tumor control (p = 0.0062), DSS (p = 0.0056), and OS (p = 0.0325), whereas cervical recurrence was associated with worse DSS (p < 0.0001) and OS (p < 0.0001). The incidence of local Grade 1, 2, and 3 mucositis was 25%, 64%, and 11%, respectively. Grade 4 side effect, that is soft tissue necrosis occurred in four cases (9%). Conclusions: Results of postoperative sole high-dose-rate BT of floor of mouth tumors are comparable with those reported with low-dose-rate BT, and this method could improve local tumor control and DSS compared with exclusive surgical treatment.

Gurdán Z, Gelencsér G, Lengyel Z, Szalma J. Gorlin–Goltz-szindrómás beteg komplex fogorvosi, szájsebészeti kezelése és 8 éves követése [The complex dental and oral surgical management with 8-year follow up of a Gorlin‒Goltz syndrome patient]. Orv Hetil. 2020 Jan;161(2):67-74.

A Gorlin–Goltz-szindróma autoszomális dominánsan öröklődő kórkép. Vezető tünetei az állcsontok keratocystái, a multiplex basaliomák, csontvázfejlődési rendellenességek, intracranialis calcificatio és tenyéri, talpi dyskeratosis. A szindróma egyik leggyakoribb és sokszor először észrevehető tünete az állcsonti keratocysta. A szerzők munkájukban egy fogszabályozó osztályon diagnosztizált és kezelt gyermek esetét mutatják be. A betegség ritka előfordulása ellenére fontos a korai, fiatalkorban történő felismerés. A betegek rendszeres gondozásával megelőzhetők az akár életet veszélyeztető elváltozások és a radikális műtéttel járó kezelések.

Janovics K, Soós B, Tóth Á, Szalma J. Is it possible to filter third molar cases with panoramic radiography in which roots surround the inferior alveolar canal? A comparison using cone-beam computed tomography. J Craniomaxillofac Surg. 2021 May 28. doi: 10.1016/j.jcms.2021.05.003.

Inferior alveolar nerve (IAN) entrapment in third molar (M3) roots bears a significant risk for nerve injury. The aim of this study was to identify specific panoramic radiographic (PR) signs that can reliably identify IAN entrapment (IANE) root conformations. In a retrospective case-control study, 10 IANE and 218 non-IANE third molar risk cases were examined by PR and CBCT. The collected data included “classic” specific high-risk panoramic signs, number of M3 roots, extent of inferior alveolar canal (IAC)−root tip overlap, rotated position of M3 and impaction pattern. After bivariate analysis, sensitivity, specificity, positive and negative predictive values, positive likelihood ratios (LR+) and accuracy (AC) were calculated for the most significant predictive variables. Interruption of both cortical lines (LR+: 43.6; AC: 96.0%) and upward diversion of the IAC (LR+: 36.3; AC: 96.5%) were the most accurate single signs indicating IANE. Upward diversion combined with root darkening and interruption of the IAC (AC: 97.4%) and the combination of darkening with interruption and with a rotated M3 (LR+:130.8; AC: 97.8%) were the most accurate combinations predicting IANE. IANE may be correctly filtered with PR when focusing on the signs of upward diversion, darkening, interruption and rotated M3 position, especially in cases involving their multiple (≥3) presence. CBCT evaluation is highly recommended in these cases before partial and total tooth removals.

Kaposvári I, Körmöczi K, Csurgay K, Horváth F, Ashourioun AH, Buglyó A, Turai AR, Joób-Fancsaly Á: Delayed-onset infections after lower third molar surgery: a Hungarian case-control study. Oral Surg, Oral Med, Oral Pathol Oral Radiol. Available online 30 April 2021. doi: 10.1016/j.oooo.2021.04.052

Delayed-onset infection is defined as infectious swelling and trismus accompanied by pain or the presence of suppuration starting approximately 30 days after surgery. This study aimed to describe the occurrence and potential predisposing factors of delayed-onset infection. Study Design A retrospective case-control study of 223 lower third molar surgeries was performed. Participants were selected from 1,102 outpatients operated between January 2013 and June 2018 at Semmelweis University. The inclusion criterion for the case group was inflammation of the operated area after suture removal. Patients in the control group were healthy non-smokers<26 years old who healed without complication. Statistical analysis was performed using the Shapiro−Wilk test, the Mann−Whitney U test, and the Fisher's exact test. Results Complications occurred only in patients<26 years old approximately 29.5 days after surgery. A significantly higher risk was observed for younger age, total soft tissue coverage, deeper impaction, lower Nolla stage (p<.001), mesioangular direction (p=.002), and full bone coverage (p<.05). Distal space was inversely correlated with complications (p<.001). Conclusions Lower Nolla stage, total soft tissue coverage, lack of distal space, deeper impaction, or mesioangular tilt may promote delayed-onset infection. Follow-up of at-risk patients and the maintenance of oral hygiene are recommended.

Kivovics M, Pénzes D, Németh O, Mijiritsky E. The Influence of Surgical Experience and Bone Density on the Accuracy of Static Computer-Assisted Implant Surgery in Edentulous Jaws Using a Mucosa-Supported Surgical Template with a Half-Guided Implant Placement Protocol-A Randomized Clinical Study. Materials (Basel). 2020 Dec 17;13(24):5759. doi: 10.3390/ma13245759.

The aim of our randomized clinical study was to analyze the influence of surgical experience and bone density on the accuracy of static computer-assisted implant surgery (CAIS) in edentulous jaws using a mucosa-supported surgical template with a half-guided implant placement protocol. Altogether, 40 dental implants were placed in the edentulous jaws of 13 patients (novice surgeons: 18 implants, 6 patients (4 male), age 71 ± 10.1 years; experienced surgeons: 22 implants, 7 patients (4 male), age 69.2 ± 4.55 years). Angular deviation, coronal and apical global deviation and grey level measurements were calculated for all implants by a blinded investigator using coDiagnostiX software. 3DSlicer software was applied to calculate the bone volume fraction (BV/TV) for each site of implant placement. There were no statistically significant differences between the two study groups in either of the primary outcome variables. There was a statistically significant negative correlation between angular deviation and both grey level measurements (R-value: -0.331, p < 0.05) and BV/TV (R-value: -0.377, p < 0.05). The results of the study suggest that surgical experience did not influence the accuracy of implant placement. The higher the bone density at the sites of implant placement, the higher the accuracy of static CAIS.

Kivovics M, Szabó BT, Németh O, Iványi D, Trimmel B, Szmirnova I, Orhan K, Mijiritsky E, Szabó G, Dobó-Nagy C. Comparison between Micro-Computed Tomography and Cone-Beam Computed Tomography in the Assessment of Bone Quality and a Long-Term Volumetric Study of the Augmented Sinus Grafted with an Albumin Impregnated Allograft. J Clin Med. 2020; 9(2): 303. doi: 10.3390/jcm9020303.

The purpose of our study was to compare micromorphometric data obtained by cone-beam computed-tomography (CBCT) and microcomputed-tomography (micro-CT) of the augmented sinus and to evaluate the long-term stability of the bone gain achieved using BoneAlbumin. Sinus lifts, and after 6-months, healing bone-biopsy and implant placement were carried out. Specimens were analyzed by micro-CT. A total of 16 samples were collected from nine patients (mean age 54.7 ± 6.5 years). Pre-, postoperative, and 3-year control CBCT-data were registered to determine from where the biopsy samples were harvested. Micromorphometric variables were calculated from the micro-CT- and CBCT-data, and their correlation was determined by Spearman's test. The volume of augmented bone was calculated at the time of implant placement and after 3 years. A positive correlation was found between bone-volume fraction, trabecular-separation, open-, and total-porosity, while a negative correlation was found between trabecular-thickness obtained from CBCT- and micro-CT-data (p < 0.05). Mean volumetric reduction of 39.28% (11.88-60.02%) was observed. Correlation of CBCT- and micro-CT-data suggested that micromorphometric analysis of CBCT reconstructions of the augmented sinuses provided reliable information on the microarchitecture of augmented bone. CBCT as a modality might be adequate in the analysis of bone quality in the augmented sinus. At the 3-year, control sinus grafts showed volumetric stability.

Koppány F, Joób-Fancsaly Á, Németh Z, Belik AA, Vaszilkó M, Varmuzsa EM, Csomó KB. A biszfoszfonátkezelés állcsontnekrózist előidéző kockázatának megítélése CBCT-felvételek alapján. Orv Hetil. 2020; 161(21): 867-872. doi: 10.1556/650.2020.31732.

Bevezetés: A biszfoszfonátok által okozott állcsontnekrózis (BRONJ) az életminőséget jelentősen befolyásoló megbetegedés, mely mind általános, mind sebészeti vonatkozásaiban indokolja a korai diagnózis felállítását, illetve a kialakulás kockázatának felmérését. Célkitűzés: A BRONJ prognózisának becslése nem megoldott, számos radiológiai lehetőség közül a legkedvezőbbnek a fogászatban használatos képalkotó eljárások tűnnek, melyek közül a legígéretesebb lehet a ’cone-beam computed tomography’ (CBCT). Az oralisan alkalmazott biszfoszfonátterápia következtében kialakuló BRONJ kockázatbecslését nem hangsúlyozzák a vizsgálatok, a nagyobb kockázatot jelentő intravénás alkalmazásra fókuszálnak. Módszer: Méréseinket – az eddig publikált vizsgálatokkal ellentétben – preoperatív CBCT-felvételeken végeztük, ezáltal a kockázatbecslés lehetőségét közvetlenül vizsgáltuk. Vizsgálatainkat CBCT-felvételek értékelésével végeztük; reprezentatív területként a foramen mentale középvonalában elhelyezkedő frontális metszeteket választottuk ki, és több ponton mértünk denzitást, a corticalis csontállomány vastagságát, valamint a foramen mentale átmérőjét is megmértük. Az első vizsgálati csoportban olyan osteoporosisos betegeket vizsgáltunk, akiknél oralis biszfoszfonátterápiát követően alakult ki BRONJ. A második csoportban olyan betegeket néztünk, akik osteoporosis miatt oralis biszfoszfonátterápiában részesültek, és a szájsebészeti beavatkozást követően nem alakult ki BRONJ. A kontrollcsoportban olyan betegek voltak, akik nem kaptak a BRONJ etiológiájában szereplő gyógyszert. Eredmények: Eredményeink alapján elmondható, hogy a preoperatív CBCT-felvételeket értékelve nem tapasztalható jelentős különbség a BRONJ-elváltozástól szenvedők és az egészségesek csontdenzitási értékei között. Következtetés: Ezek alapján kijelenthető, hogy a sugárterheléssel járó CBCT-felvétel az osteoporosis miatt oralis biszfoszfonátot szedők esetében a BRONJ prognosztikai becslésére nem alkalmazható. Mindez fontos ahhoz, hogy a prognózisbecsléshez a pácienst érő sugárdózist ne emeljük szükségtelenül az ALARA (as low as reasonably achievable)-elv értelmében.

Körmöczi, K., Komlós, G., Papócsi, P., Horváth F., Joób-Fancsaly Á. The early loading of different surface-modified implants: a randomized clinical trial. BMC Oral Health 21, 207 (2021). https://doi.org/10.1186/s12903-021-01498-z

Background Various surface treatment options have been adopted with the aim to improve osseointegration, reducing the overall treatment time. Implant stability of early loaded implants with different modified surfaces was compared in the present study. Methods Patients were selected from the Department of Oro-Maxillofacial Surgery and Stomatology at Semmelweis University. Patients randomly received SA (alumina sandblasted and acid-etched), NH (bioabsorbable apatite nanocoating) or SLA (large-grit sandblasted and acid-etched) surface implants. Outcome measures were: implant success, implant stability, and periodontal parameters. The implant stability was measured at the time of implant placement (primary stability) and six weeks after (prothesis delivery, secondary stability). Osstell and Periotest were applied to take all the measurements. The primary and secondary stability were compared in the three study groups Finally the periimplant probing depth appearing after three months of loading was checked on 6 points around to the implant-supported prostheses. Shapiro–Wilk and Mann–Whitney tests were used for the comparison between the study groups. Results A total of 75 implants with different length and diameter were inserted into various positions. One implant failed spontaneously at the fourth week after implant placement. The survival rate was 98,7%. Comparing the primary and secondary stability values, the data were significantly improved in every groups. The difference was the highest in the NH group, however, this difference was not significant compared to the two other groups. Good periodontal parameters were experienced in all the tested implants, independently by the groups. Conclusions With the limitation of the present study, all the implants showed improved stability six weeks after implant placement. A trend of higher result was found for the NH group. Further studies with longer follow-up are needed to confirm this preliminary results.

Lévay B, Oberna F. Heg nélküli pajzsmirigyműtét - a TOETVA mint új eljárás a hazai pajzsmirigysebészetben [Thyroid surgery without scars – TOETVA as a new surgical procedure of the thyroid]. Orv Hetil. 2020 Oct 11;161(41):1764-1768.

Bevezetés és célkitűzés: A pajzsmirigyműtétek során a nyakon jól látható és nehezen takarható heg keletkezik, mely a páciensek életminőségét hosszú távon befolyásolhatja. Az elmúlt két évtizedben számtalan, minimálisan invazív műtéti behatolást dolgoztak ki, amelyek méretben csökkentették, vagy kevésbé látható régióba helyezték a pajzsmirigyműtétek hegeit. A módszerek sokszínűsége azt jelzi, hogy egyik eljárás sem tudta megfelelően biztosítani az elvárt klinikai és kozmetikai eredményt. A természetes testnyílásokon keresztül végzett műtétek látható heg nélküli gyógyulást eredményeznek. A szájüregi behatolásból kidolgozott műtétek közül a szájon (vestibulum oris) keresztüli thyreoidectomia (TOETVA – transoral endoscopic thyroidectomy vestibular approach) bizonyult a legbiztonságosabb és legjobb eredményt adó műtéti eljárásnak. Indikációs területét a kisebb méretű cisztás pajzsmirigylebenyek, göbös lebenyek, kisebb méretű papillaris carcinoma, valamint a mellékpajzsmirigy-adenoma adják. Módszer: Az Országos Onkológiai Intézet Fej-nyaki Daganatok Multidiszciplináris Központjában 2018. 06. 12. és 2020. 02. 18. között 7 betegen végeztünk pajzsmirigyműtétet szájon keresztüli behatolásból, endoszkópos technikával. A szövettani vizsgálat 4 esetben papillaris carcinomát, 2 esetben follicularis adenomát, illetve 1 esetben benignus kolloid göböt véleményezett. Az 10–30 mm-es képletek eltávolítása 1 esetben isthmectomiával, 6 esetben lobectomiával történt. Eredmények: Műtét során 2 esetben kényszerültünk vérzés miatti konverzióra. Az 5, endoszkópos műtét végén drént nem helyeztünk be, betegeinket az 1. posztoperatív napon hazabocsátottuk. A két, konvertált műtétes pácienst a 2. posztoperatív napon, a nyaki drén eltávolítását követően emittáltuk. A daganatok eltávolítása a hisztológia alapján megfelelt az onkológiai elveknek, a nervus recurrens sérülését vagy egyéb szövődményt nem észleltünk. Az átlagos műtéti idő 127 perc volt. Következtetés: A TOETVA a pajzsmirigy-eltávolítás egyetlen olyan műtéti módszere, amely külső heggel nem jár, keloidképződést nem okoz. 15–20 műtétben adják meg a tanulási fázist, mely után a műtéti idő csökken. Biztonságos és eredményes kivitelezéséhez azonban nagyszámú nyitott pajzsmirigyműtétet végzett, endoszkópos sebészetben is gyakorlott specialista szükséges.

Minya, F.; Trimmel, B.; Simonffy, L.; Gyulai-Gaal, S.; Lacza, Z.; Dobo-Nagy, C. Alveolar Preservation with Albumin and Gentamycin-Coated Allograft after Third Molar Tooth Removal: A Randomized Clinical Trial. Appl. Sci. 2021, 11, 586. https://doi.org/10.3390/app11020586

Alveolar preservation can minimize bone resorption after tooth removal and additional topical antibiotics might also be considered. The goal of this study was to observe alveolar preservation with albumin and gentamycin-coated allograft compared to unfilled control sockets after mandibular third molar removal. Twenty-two patients were involved, 11 in the control group and 11 in the test group. CBCT analysis and micromorphometric analysis were performed. After one year, graft integration was observed with remaining graft particles. Micromorphometric analysis showed increased density and lower trabeculae formation in the grafted group. The buccal height reduction of the alveolar ridge was significantly lower when alveolar preservation was applied (control: 2.54 ± 2.01 mm, graft: 1.37 ± 1.04 mm, p < 0.05). Horizontal bone loss prevention was not significant. At the distal site of the second molar, the marginal bone level (MBL) was significantly lower in the control group. At the control group, five pockets persisted from the eight initial and all healed in the graft group. Alveolar preservation improves bone formation, helps to preserve the buccal bone crest, and minimizes MBL loss and pocket formation on the adjacent teeth. Thus, it needs to be also considered after third molar surgical removal.

Möhlhenrich SC, Heussen N, Modabber A, Kniha K, Hölzle F, Wilmes B, Danesh G, Szalma J. Influence of bone density, screw size and surgical procedure on orthodontic mini-implant placement - part A: temperature development. Int J Oral Maxillofac Surg. 2020 Jul 18. doi: 10.1016/j.ijom.2020.07.004.

The aim of this in vitro study was to determine the influence of bone density, orthodontic mini-implant (OMI) size, and the surgical procedure on temperature increase during implant site osteotomy and placement. OMIs of different sizes (2.0×7, 2.3×7, 2.0×11, and 2.3×11mm) were placed in artificial bone blocks of different densities (D1-D4). Optionally, the drilling and insertion angle was 90° or 60° to the bone surface. A total of 160 OMIs were inserted, and predrilling was performed in 80 cases. All insertions were performed without irrigation with an axial load of 20 N, which resulted in 16 groups. Temperature measurements were performed during implant site preparation and placement using Type-K-thermocouples. Mean temperature increase differed for OMI osteotomy between 1.38°C and 8.75°C and placement between 3.8°C and 18.74°C, respectively. Critical thermal increase was especially reached during placement using long implants. Increasing bone density and implant size (diameter <length) correlated with thermal increase. Predrilling and angulated implant placement resulted in less heat development. Critical temperature behaviour in high-density bone could be partially responsible for the high failure rates of OMI placement in the lower jaw. The influence of the implant size on temperature development should be considered when selecting an OMI.

Möhlhenrich SC, Heussen N, Modabber A, Bock A, Hölzle F, Wilmes B, Danesh G, Szalma J. Influence of bone density, screw size and surgical procedure on orthodontic mini-implant placement - part B: implant stability. Int J Oral Maxillofac Surg. 2020 Jul 23. doi: 10.1016/j.ijom.2020.07.003.

This in vitro study aimed to investigate the influence of bone density, implant size, and surgical procedure on the primary stability (PS) of orthodontic mini-implants (OMIs). In total, 640 OMIs of various sizes (2.0 × 7, 2.3 × 7, 2.0 × 11 and 2.3 × 11 mm) were inserted in the artificial bone of different densities (D1-D4). Placement was performed with an insertion angle of 90° or 60° to the bone surface and in 320 cases without predrilling, which resulted in 64 groups. PS was measured on the basis of implant stability quotient (ISQ) and insertion torque (IT). With regard to all possible influencing parameters, the mean PS differed between 39.20 and 60.00 (ISQ), and 10.00 and 39.00 Ncm (IT). The effect of OMI size and surgical procedure was dependent on bone quality. For example, implant size had less effect in high-density bone and was stronger with decreasing density. Overall, implant length had a greater influence than the diameter, and a high correlation was found among both PS measurement techniques. Therefore, a suitable choice of implant size and surgical protocol with regard to bone density can positively influence PS. In principle, ISQ and IT are suitable for measuring OMI stability.

Nagy ÁL, Tóth Z, Tarjányi T, Práger NT, Baráth ZL. Biomechanical properties of the bone during implant placement. BMC Oral Health. 2021 Feb 25;21(1):86. doi: 10.1186/s12903-021-01442-1.

Background: In this research the biomechanical properties of a bone model was examined. Porcine ribs are used as experimental model. The objective of this research was to investigate and compare the biomechanical properties of the bone model before and after implant placement. Methods: The bone samples were divided in three groups, Group 1 where ALL-ON-FOUR protocol was used during pre-drilling and placing the implants, Group 2 where ALL-ON-FOUR protocol was used during pre-drilling, and implants were not placed, and Group 3 consisting of intact bones served as a control group. Static and dynamic loading was applied for examining the model samples. Kruskal-Wallis statistical test and as a post-hoc test Mann-Whitney U test was performed to analyze experimental results. Results: According to the results of the static loading, there was no significant difference between the implanted and original ribs, however, the toughness values of the bones decreased largely on account of predrilling the bones. The analysis of dynamic fatigue measurements by Kruskal-Wallis test showed significant differences between the intact and predrilled bones. Conclusion: The pre-drilled bone was much weaker in both static and dynamic tests than the natural or implanted specimens. According to the results of the dynamic tests and after a certain loading cycle the implanted samples behaved the same way as the control samples, which suggests that implantation have stabilized the skeletal bone structure.

Németh V; Németh, Zs; Ujpál, M. A nyálmirigydaganatok epidemiológiája világszerte: Irodalmi áttekintés. Fogorvosi Szemle 2020; 113: 3-7.

A nyálmirigydaganatok nem sorolhatók a gyakori tumoros megbetegedések közé. Valószínűleg éppen ezért előfordulásukat tekintve világszerte viszonylag kevés szakirodalmi adat áll rendelkezésünkre. Cikkünkben igyekeztünk ezeket a tanulmányokat úgy összegyűjteni a különböző kontinensekről, hogy egy összefoglaló, releváns képet kaphassunk epidemiológiájukról. Kutatásunkhoz a PubMeden kerestünk publikációkat 1998 és 2018 között, és a kapott eredményeket rendszereztük. A benignus daganatok magasabb arányban, átlagosan 65,6%-ban fordultak elő, a malignusak 34,4%-ban, kivéve Nigériát és Iránt. Itt a malignus daganatok voltak gyakoribbak. Az átlagos életkor 46,8 év, Európában az 50-es, egyéb kontinenseken a 40-es korosztály érintett. A nemek közötti megoszlásban kiegyenlítettség található, kivéve Mexikót, Kamerunt és Teheránt, ahol jelentős a női dominancia. A legtöbb tumor a parotisban lokalizálódott, a leggyakoribb jóindulatú tumor a pleomorph adenoma, míg a rosszindulatúak között az adenocysticus carcinoma és a mucoepidermoid carcinoma álltak az első helyen. A világ egyes országaiban észlelt eltérések egyrészt földrajzi, etnikai és szociális okokra, másrészt az egészségügyi adminisztráció, regisztráció különbözőségére vezethetők vissza. Az okok pontosabb feltárására további vizsgálatokra van szükség.

Papp ZK, Szmirnov G, Csomó K, Iványi A, Joób-Fancsaly Á: Az életkor szerepének retrospektív vizsgálata a bölcsességfogak eltávolításában. Fogorvosi Szemle 2020; 113: 116-122.

Vizsgálatunk célja az volt, hogy nemzetközi eredményekkel összehasonlítsuk a bölcsességfogak klinikánkon folyó eltávolításának időpontját. Adataink 10 év munkáját, a 2010–2019 közötti időszakot fedik át. A fent nevezett időszakban 5 és 95 év közötti pácienseknél összesen 23 305 bölcsességfogat távolítottunk el. A kapott adatokat összehasonlítottuk a nemzetközi adatokkal is. Azt találtuk, hogy nők esetében jóval gyakrabban (61,5%) végeztünk bölcsességfog-eltávolítást, mint férfiaknál (38,5%), ellentétben a külföldi adatokkal [25]. Az esetek majdnem kétharmadában (60,7%) alsó bölcsességfogat távolítottunk el. Mind az alsó, mind a felső bölcsességfogak esetében a 24 éves kor volt az eltávolítás legjellemzőbb időpontja. Életkor szerinti összehasonlításban nem találtunk szignifikáns különbséget sem az alsó és felső bölcsességfogak eltávolításai esetében (p = 0,412), sem a négy különböző kvadránsban végzett beavatkozások között (p = 0,117). Az adatgyűjtés és a klinikai kódrendszer heterogenitása miatt a pontos diagnózisról és a fogeltávolítás módjáról (egyszerű fogeltávolítás vagy sebészi úton történő fogeltávolítás) statisztikailag elemezhető adathalmaz nem állt rendelkezésünkre.

Pénzes D, Simon F, Mijiritsky E, Németh O, Kivovics M. A Modified Ridge Splitting Technique Using Autogenous Bone Blocks-A Case Series. Materials (Basel). 2020 Sep 11;13(18):4036. doi: 10.3390/ma13184036.

Background: Alveolar atrophy following tooth loss is a common limitation of rehabilitation with dental implant born prostheses. Ridge splitting is a well-documented surgical method to restore the width of the alveolar ridge prior to implant placement. The aim of this case series is to present a novel approach to ridge expansion using only autogenous bone blocks. Methods: Patients with Kennedy Class I. and II. mandibles with insufficient bone width were included in this study. Ridge splitting was carried out with the use of a piezoelectric surgery device by preparing osteotomies and after mobilization of the buccal cortical by placing an autologous bone block harvested from the retromolar region as a spacer between the buccal and lingual cortical plates. Block-grafts were stabilized by osteosynthesis screws. Implant placement was carried out after a 3-month healing period. A total of 13 implants were placed in seven augmented sites of six patients. Results: Upon re-entry, all sites healed uneventfully. Mean ridge width gain was 2.86 mm, range: 2.0-5.0 mm. Conclusions: Clinical results of our study show that the modified ridge splitting technique is a safe and predictable method to restore width of the alveolar ridge prior to implant placement.

Simonffy L, Minya F, Trimmel B, Lacza Z, Dobo-Nagy C. Albumin-Impregnated Allograft Filling of Surgical Extraction Sockets Achieves Better Bone Remodeling Than Filling with Either Blood Clot or Bovine Xenograft. Int J Oral Maxillofac Implants. 2020 Mar/Apr;35(2):297-304. doi: 10.11607/jomi.7554.

Purpose: The goal of this study was to compare bone graft materials in mandibular third molar extraction sockets and to monitor bone remodeling and complications. Materials and methods: Patients with bilateral, impacted mandibular third molars were involved. Twenty-four patients were planned to be randomly assigned to three possible treatments: (1) the control sockets were left empty; (2) the socket was filled with bovine xenograft (Bio-Oss); or (3) the socket was filled with albumin-impregnated bone allograft (BoneAlbumin). Postoperative pain during the first week was determined with the visual analog scale. Cone beam computed tomography (CBCT) images were taken at 6 and 12 weeks and 1 year postoperatively for micromorphologic analysis and measurement of pocket depth at the second molar. Patients and image analyses were blinded toward the treatment group (randomized double-blind split-mouth design). Results: Postoperative pain was lowest in the allograft group (control: 5.06 ± 0.53; xenograft: 5.85 ± 0.42; allograft: 3.94 ± 0.52; P < .05). At weeks 6 and 12, early signs of remodeling were observed in the allograft group and the controls, while bone xenograft was still demarcated from the host bone. The 1-year CBCT images showed complete remodeling and integration of allograft with natural trabecular structure, while the xenograft particles were still visible. Support for the second molar was significantly better, as evidenced by less deep and prevalent pockets in the allograft-filled group compared with the controls (P = .017). Conclusion: Filling an extraction socket with albumin-integrated allografts provides superior bone regeneration compared to either native bone buildup or xenograft application or socket regeneration without bone grafting.

Soós B, Janovics K, Tóth Á, Di Nardo MD, Szalma J. Association Between Third Molar Impaction Status and Angle or Condylar Fractures of the Mandible: A Retrospective Analysis. J Oral Maxillofac Surg. 2020; 78(7):1162.e1-1162.e8. doi: 10.1016/j.joms.2020.02.005.

Purpose: The aim of our study was to evaluate the correlations between mandibular third molar impaction status and mandibular angle and condylar fractures. Materials And Methods: This retrospective cross-sectional study included patients with unilateral and isolated angle or condylar fractures. Patient records and panoramic radiographs were evaluated. The predictor variables included the presence, impaction status (Pell and Gregory [P&G] classification), and angulation (Winter classification) of the third molar. The outcome variable was the type of fracture, whereas other predictor variables included demographic factors such as age, gender, and fracture etiology. Bivariate (χ2 test) and logistic regression analyses were conducted to estimate the associations between variables and the outcome. Results: The sample was composed of 164 angle fracture (mean age, 31.6 ± 12.3 years; 83.5% male) and 115 condylar fracture (mean age, 41.9 ± 16.8 years; 76.5% male) patients. A third molar was present in 72.6% of the angle fracture group and 54.8% of the condylar fracture group (P = .002). Deep impactions (classes IC, IIC, IIIB, and IIIC) exhibited an odds ratio (OR) of 3.60 for angle fractures (P < .001). No association was found between tooth angulations and the type of fracture. According to logistic regression analysis, older age (adjusted OR, 1.05; 95% confidence interval [CI], 1.03 to 1.07), P&G class I impaction (OR, 1.86; 95% CI, 1.09 to 3.20), and P&G class A impaction (OR, 1.91; 95% CI, 1.12 to 3.24) were significantly associated with condylar fractures whereas the presence of a third molar (OR, 0.46; 95% CI, 0.28 to 0.76) or P&G class B impaction (OR, 0.287; 95% CI, 0.12 to 0.69) was associated with angular fractures. Conclusions: P&G class II or III and class B impaction status was significantly associated with angle fractures, whereas missing or fully erupted (class IA) third molars significantly correlated with condylar fractures.

Soós B, Janovics K, Tóth Á, Szalma J. A bölcsességfog és az occlusio szerepének vizsgálataa mandibulaangulus és -condylus töréseiben. Orv Hetil. 2020; 161(28): 1166–1174.

Bevezetés és célkitűzés:Retrospektív keresztmetszeti vizsgálatunk célja az occlusiós megtámasztás és az alsó bölcsesség­fog szerepének vizsgálata volt az angulus- és condylustöréseknél.

Módszer és eredmények: Egyoldali, izolált angulus- vagy condylustörött betegeket vizsgáltunk. Az adatgyűjtés beteg­kartonok és panoráma-röntgenfelvételek segítségével történt. Vizsgálatunkban az elsődleges prediktor változó az occlusiós megtámasztás minősége, a másodlagos prediktor a bölcsességfog jelenléte vagy hiánya volt. A kimeneti változó a törés típusa, illetve az egyéb prediktorok a demográfiai adatok voltak. A prediktorok és a kimeneti változók közti összefüggéseket khi-négyzet-teszttel és logisztikus regressziós analízissel vizsgáltuk. Az angulustörött csoportot 43 (átlagéletkor: 29,9 ± 12,8 év; 98,4% férfi), míg a condylustörött csoportot 37 beteg (átlagéletkor: 46,8 ± 20,2 év; 62,2% férfi) alkotta. Angulustörés esetén 81,4%-ban, míg condylustörés esetén 51,3%-ban láttunk kétoldali occlusiós megtámasztást (p<0,001). Kétoldali occlusiós megtámasztás esetén az angulustörés esélyhányadosa 4,2 volt (p<0,006). Az angulustörések 86%-ában, a condylustörések 43,2%-ában volt jelen bölcsességfog a törés oldalán (p<0,001). Azonos oldali bölcsességfog jelenléte esetén az angulustörés esélye a 8,1-szeresére emelkedett (p<0,001). Amennyiben kétoldali occlusiós megtámasztás és törésoldali bölcsességfog is jelen volt, az angulustörés esélye a 15,9-szeresére nőtt (p<0,001). Következtetés:Az occlusiós megtámasztás és a bölcsességfog együttes és külön-külön való jelenléte is egyértelműen fokozta az angulustörés, és csökkentette a condylustörés rizikóját, míg hiányuk a condylustörés rizikóját fokozta, és az angulustörés esélyét csökkentette.

Szalma J, Vajta L, Lovász BV, Kiss Cs, Soós B, Lempel E. Identification of Specific Panoramic High-Risk Signs in Impacted Third Molar Cases in Which Cone Beam Computed Tomography Changes the Treatment Decision. J Oral Maxillofac Surg. 2020; 78(7):1061-1070. doi: 10.1016/j.joms.2020.03.012.

Purpose: The aim of this study was to investigate the treatment decisions of oral surgeons in the management of impacted lower third molars (M3) according to panoramic radiography (PR) and cone beam computed tomography (CBCT) risk analysis. Materials And Methods: Ten surgeons analyzed 40 deliberately selected M3 cases showing one or more panoramic high-risk signs: 1) darkening of the root, 2) interruption of the white line, 3) diversion of the inferior alveolar canal (IAC), 4) narrowing of the IAC, and 5) two or more signs occurring simultaneously (including darkening and/or interruption of the IAC). After evaluating the PR images, the observers analyzed the patients’ CBCT images. The treatment decision (extraction vs. coronectomy) and surgical technique (number of planned tooth sections) were recorded. Results: Direct contact between the M3 and IAC, together with narrowing and/or fenestration of the IAC in the CBCT coronal slices, were observed most frequently when two or more panoramic signs were seen simultaneously in the PR images (odds ratio [OR]:7.2, p=0.021). CBCT findings led to a significant decrease in the number of coronectomy decisions (23% vs. 14.5%, p=0.002), which was most prominent in the groups showing panoramic signs of darkening (~50%, p=0.007) and narrowing (~66%, p=0.044). A significant number of extraction decisions were modified to coronectomy when two or more panoramic signs occurred together (OR: 7.9, p<0.001). However, there were no significant differences regarding the number of planned hypothetical tooth sections. Conclusions: The results showed that the surgeons’ confidence in treatment decision increased after CBCT imaging, resulting in lesser number of coronectomy decisions. CBCT information that changed a previous coronectomy decision to extraction was most frequently observed in cases presenting darkening and narrowing PR signs. The chance of changing an extraction decision to a coronectomy decision after evaluating the patient’s CBCT images was the highest when two or more PR signs were observed simultaneously.

Szentpéteri S, Restár L, Németh Z, Vaszilkó M. A gyógyszer okozta állcsontnekrózis prognózisát befolyásoló faktorok. Orv Hetil. 2020; 161(8):283-289. doi: 10.1556/650.2019.31621.

Bevezetés: A gyógyszer okozta állcsontnekrózis (MRONJ) prognózisában szerepet játszó lehetséges rizikófaktorok – az egyes faktorok esetében kapott eltérő eredmények miatt – továbbra is kutatások tárgyát képezik. Célkitűzés: Munkánk során a MRONJ prognózisában szerepet játszó lehetséges rizikófaktorokat vizsgáltuk. Módszer: Kutatásunkba a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karának Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján 2006 júniusa és 2013 novembere közötti időszakban MRONJ miatt sebészi terápiával kezelt pácienseket vontuk be, minden egyéb beválogatási kritérium nélkül. A megbetegedés prognózisát a stádiumjavulás, a gyógyulás és a relapsusráta alapján vizsgáltuk. Az utánkövetési idő minden beteg esetében minimum 5 év volt. Statisztikai analízis: Eredményeink kiértékelését a Fisher-féle egzakt teszt, a Mann–Whitney-teszt, a Kruskal–Wallis-próba és a khi-négyzet-teszt segítségével végeztük. Szignifikáns eredménynek fogadtuk el, ha a p<0,05 volt. A kiértékeléshez az SPSS Statistics 22.0 programot használtuk. Eredmények: Az első találkozáskor rögzített stádium szignifikánsan rontotta a megbetegedés prognózisát (p = 0,009). A diabetes mellitusban szenvedő betegek relapsusrátája a cukorbetegséggel nem rendelkezőkhöz viszonyítva szignifikánsan magasabb (p = 0,050). A relapsusráta tekintetében az ösztrogénellenes terápiában részesült betegek és a hormonkezelést nem kapott betegek közötti összefüggés szignifikáns (p = 0,036). A mandibulán kialakult nekrózisok prognózisa szignifikánsan rosszabb (p = 0,003), mintha a maxillában alakultak volna ki. Vizsgálati eredményeink a nem, az életkor, a biszfoszfonát adagolási formája, a nekrózist megelőző invazív szájüregi beavatkozások, valamint a kemoterápiás és szteroidkezelés esetében nem mutattak statisztikailag igazolható összefüggést a megbetegedés prognózisával. Következtetés: A kutatásunk során vizsgált tényezők közül a MRONJ prognózisát a diagnosztizáláskor észlelt stádium, az állcsont-lokalizáció, a kísérő betegségként fennálló diabetes mellitus, a biszfoszfonátterápia mellett alkalmazott ösztrogénellenes terápia befolyásolja.

Szentpeteri S, Schmidt L, Restar L, Csaki G, Szabo G, Vaszilko M. The Effect of Platelet-Rich Fibrin Membrane in Surgical Therapy of Medication-Related Osteonecrosis of the Jaw. J Oral Maxillofac Surg. 2020; 78(5):738-748. doi: 10.1016/j.joms.2019.12.008.

Purpose: We examined the effect of the membranous form of platelet-rich fibrin (PRF) on patients with medication-related osteonecrosis of the jaw. Materials And Methods: Our study included patients who underwent an operation because of second- or third-stage osteonecrosis of the jaw induced by antiresorptive therapy. The diagnosis of medication-related osteonecrosis of the jaw was based on the 2009 and 2014 recommendations of the American Association of Oral and Maxillofacial Surgeons. On the basis of the duration of treatment, we divided our patients into 2 groups. Patients in the first group (Gr1) underwent traditional surgical therapy between 2009 and 2014, whereas patients in the second group (Gr2) underwent PRF membrane-supplemented operations between 2015 and 2017. Outcomes were assessed based on patient recovery, stage improvement, and relapse rate. The follow-up period was a minimum of 1 year. Results: Our study included 101 patients: 73 in Gr1 and 28 in Gr2. The results in Gr2 were significantly better than those in Gr1: recovery (P = .022), stage improvement (P = .005), and relapse rate (P < .001). Conclusions: In Gr2, significantly better results were achieved in terms of stage improvement, recovery, and relapse rate than in Gr1.

Trimmel B, Gede N, Hegyi P, Szakács Z, Mezey GA, Varga E, Kivovics M, Hanák L, Rumbus Z, Szabó G. Relative performance of various biomaterials used for maxillary sinus augmentation: A Bayesian network meta-analysis. Clin Oral Implants Res. 2021 Feb;32(2):135-153. doi: 10.1111/clr.13690.

Objectives: To assess the histomorphometric outcomes obtained in randomized clinical trials (RCTs) with different biomaterials used for maxillary sinus augmentation (MSA). Materials and methods: A search of the existing medical literature until October 1, 2019, was performed. Inclusion criteria were (a) RCTs assessing a two-stage MSA from the lateral approach using autologous bone or biomaterials for grafting and (b) reported histomorphometric outcomes based on crestal bone core biopsy samples. The Bayesian method was used to perform pairwise meta-analyses and network meta-analysis (NMA). The primary outcome, the new bone percentage (NB %), was calculated as mean differences with 95% credible intervals. The interventions were ranked by their posterior probability by calculating the surface under the cumulative ranking curve values. Results: Thirty-four RCTs (842 MSAs) were included in the analysis with a normal healing period (5-8 months). All comparisons were presented in a league table. On the basis of the ranking probability, the most effective bone grafting material for NB% was bovine xenograft + bone marrow concentrate (BMC) (81%), followed by bovine xenograft + platelet-rich plasma (PRP) (77%), bioactive glass ceramic + autologous bone 1:1 (70%), nanocrystalline hydroxyapatite in silica gel (70%), and bioactive glass ceramic (70%). Autologous bone graft alone took the twelfth position with 57%. Conclusion: Within the limitations of the present NMA, the analysis did not confirm autologous bone alone as the gold standard for MSA and showed superiority of composite grafts such as bovine xenograft + BMC after 5-8 months of healing.

Varga E Jr, Antal M, Major L, Kiscsatári R, Braunitzer G, Piffkó J. Guidance means accuracy: A randomized clinical trial on freehand versus guided dental implantation. Clin Oral Implants Res. 2020 Jan 20. doi: 10.1111/clr.13578.

Objectives: A randomized clinical trial was conducted to compare all three known static guided surgery protocols (pilot, partial, and full) with each other and with freehand surgery in terms of accuracy, under the same conditions. Material And Methods: A total of 207 implants of the same brand and type were placed in 101 partially edentulous volunteers in need of implantation in the mandible or maxilla or both. All cases were digitally planned, and the comparison of the planned and actual implant positions was performed using a medical image analysis software with dedicated algorithms. The primary outcome variable was angular deviation (AD, degrees). The secondary outcome variables were coronal global deviation (CGD, mm), apical global deviation (AGD, mm), and voxel overlap (VO, %). Results: AD showed stepwise improvement in significant steps as the amount of guidance increased. The highest mean AD (7.03° ± 3.44) was obtained by freehand surgery and the lowest by fully guided surgery (3.04° ± 1.51). As for the secondary outcome variables, all guided protocols turned out to be significantly superior to freehand surgery, but they were not always significantly different from each other. Conclusions: As for the comparison that this study sought to perform, it can be said that the static guided approach significantly improves the accuracy of dental implant surgery as compared to freehand surgery. Furthermore, the results suggest that any degree of guidance yields better results than freehand surgery and that increasing the level of guidance increases accuracy.

Vereb T, Augusztin LÉ, Seres L, Piffkó J. Transzplantált betegek fogorvosi-szájsebészeti ellátásának alapelvei [Principles of dental care of transplanted patients]. Orv Hetil. 2020 Sep;161(36):1506-1513. Hungarian. doi: 10.1556/650.2020.31828.

Bevezetés: Napjainkban egyre növekszik a sikeres szervátültetésen átesett páciensek száma. A transzplantációt követően alkalmazott immunszuppresszív terápiának, a korszerű peri- és posztoperatív ellátásnak köszönhetően a páciensek várható élettartama is jelentősen kitolódott. Ennek következtében a fogorvosi-szájsebészeti ellátás során gyakrabban találkozhatunk ilyen betegekkel, jelen ismereteink szerint azonban jelenleg nem áll rendelkezésre széles körben elterjedt, magyar nyelvű kezelési irányelv. Célkitűzés: A 10 000. magyar szervtranszplantáció apropóján munkacsoportunk célul tűzte ki, hogy az egyre növekvő számú beteget érintő, a fogorvosi-szájsebészeti ellátás során sokszor kihívást jelentő témakörben, a nemzetközi szakirodalmat áttekintve, jó gyakorlatokon és evidenciaalapú ellátási protokollokon nyugvó ajánlást ismertessünk a transzplantált betegek perioperatív fogorvosi-szájsebészeti ellátásáról. Anyag és módszer: A 2010. és 2019. év közötti, angol és magyar nyelvű szakirodalom áttekintését és összehasonlító elemzését végeztük el az említett témakörben. Eredmények: A nemzetközi irodalomban kevés és alacsony evidenciájú vizsgálat áll rendelkezésre. Ezeket áttekintve részletesen bemutatjuk a transzplantációt szükségessé tevő kórképek vonatkozó rizikófaktorait, a transzplantált betegek perioperatív, korai, illetve késői posztoperatív fogorvosi-szájsebészeti teendőit, és kitérünk a szervspecifikus megfontolásokra, valamint az alkalmazott gyógyszeres kezelés lehetséges szájüregi manifesztációira. Következtetés: Az élethosszig alkalmazott gyógyszeres kezelés, a mesterségesen gyengített immunológiai status fokozott figyelmet igényel az egészségügyi személyzettől a betegellátás során. A kezelőorvos és a fogorvos együttműködése nélkülözhetetlen a betegbiztonság fenntartása érdekében. A gyulladásos kórképek fokozott veszélyt jelenthetnek a páciensre, ezért a jó szájhigiéné fenntartása nélkülözhetetlen. A rendszeres fogorvosi kontroll, a korai felismerés és az adekvát terápia elengedhetetlen feltételei a hosszú távú szövődménymentes túlélésnek.

Vereb T, Boda K, Czakó L, Vaszilkó M, Fülöp G, Klenk G, Janovszky Á, Oberna F, Piffkó J, Seres L. Cloud-Based Multicenter Data Collection and Epidemiologic Analysis of Bisphosphonate-Related Osteonecrosis of the Jaws in a Central European Population. J Clin Med. 2020; 9(2). pii: E426. doi: 10.3390/jcm9020426.

Objective: Bisphosphonate-related osteonecrosis of the jaws is considered to be a rare but severe complication of bisphosphonate therapy. To understand this condition better, data collection is essential. Although the number of scientific papers about this subject is large, to date only a few multicenter reports have been published. Study Design: We present a novel cloud-based data collection system for the evaluation of the risk factors of bisphosphonate-related osteonecrosis of the jaws. Web-based questionnaire and database have been set up and made available to voluntary researchers and clinicians in oral and maxillofacial surgery in Hungary and Slovakia. Results: To date, fifteen colleagues from eight maxillofacial units have joined the study. Data of 180 patients have been recorded. Collected data were statistically analysed and evaluated from an epidemiological point of view. Conclusions: Authors consider cloud-based multicenter data collection a useful tool that allows for real-time collaboration between users, facilitates fast data entry and analysis, and thus considerably contributes to widening our knowledge of bisphosphonate-related osteonecrosis of the jaws.

Vereb T, Janovszky Á, Mucsi M, Piffkó J, Seres L. Aktualitások a gyógyszer okozta állcsontelhalás primer és szekunder prevenciójának stratégiájában az evidenciák és a nemzetközi ajánlások tükrében. Orv Hetil. 2020; 161(6): 214-223. doi: 10.1556/650.2020.31633.

Bevezetés: A multifaktoriális, nem teljesen tisztázott patomechanizmusú, gyógyszer okozta állcsontelhalás kezelése napjainkban is nagy kihívást jelent a maxillofacialis sebészek és fogorvosok, valamint az onkológiai és oszteológiai gyógyszert felíró kezelőorvosok számára. Célkitűzés: Közleményünkben célul tűztük ki, hogy az aktuális szakirodalom áttekintését követően bemutassuk a változásokat a gyógyszer okozta állcsontelhalások patogenezisének, rizikótényezőinek, klinikai megjelenési formáinak, illetve a megelőzési és az új terápiás lehetőségeknek a tekintetében. Az elérhető nemzetközi ajánlások összehasonlításán, a nem sebészi és a sebészi, valamint a stádiumspecifikus kezelési módok evidenciaalapú bemutatásán túl a különböző orvosi-fogorvosi diszciplinákat érintő specifikumok bemutatására is törekszünk. Módszer: Az elmúlt 5 évben – az egyre növekvő számú betegségorientált adatbázisnak köszönhetően – a szakirodalomban megnőtt a szisztematikus szakirodalmi áttekintések (systematic reviews), ajánlások és metaanalízisek száma; ezek áttekintését és összehasonlító elemzését végeztük el a kitűzött célok vonatkozásában. Eredmények: Az American Association of Oral and Maxillofacial Surgeons munkacsoportjának legutóbbi ajánlása óta eltelt 4 évben is számos új gyógyszerhatástani csoport került a klinikusok látókörébe mint osteonecrosist indukáló potenciális ágens, így a betegség nómenklatúrája tovább cizellálódott, a betegcsoportok tovább specifikálódtak. A rizikóbetegek köre kiszélesedett, új betegpopulációknak (reumatológiai-oszteológiai betegek, immunszupprimáltak, transzplantáltak, új onkológiai ’target’ [célzott] terápiában részesülők) kell a súlyos mellékhatás kialakulásával számolniuk. Következtetés: Noha a betegcsoport kezelésében számos kérdés továbbra is nyitva áll, a korábbi empirikus kezelési formák helyett egyre erősebb evidenciákon alapuló, egyénspecifikus, stádiumadaptált terápiás megoldások körvonalazódnak.


Végh D; Bányai D; Végh Á; Szigeti V; Kovácsné Somogyi A; Géczi Z; Németh Zs; Hermann P; Ujpál M. Malignus szájüregi daganatok előfordulása diabeteses és kontrollbetegekben. Diabetologia Hungarica 2020; 28(1): 17-21.

Magyarország vezető szerepet tölt be a szájüregi rák morbiditási-mortalitási statisztikáiban, és magas a 2-es típusú diabetes előfordulása is. A Semmelweis Egyetem munkacsoportja számos vizsgálatot indított, amelyek a diabetes mellitus, az emelkedett éhomi vércukorszint és a szájüregi rák közötti közvetlen kapcsolatot elemezték. Hosszú távú összehasonlító epidemiológiai vizsgálataink szerint az elmúlt tizennégy évben a 2-es típusú cukorbetegség és az emelkedett éhomi vércukorszint prevalenciája szignifikánsan nőtt a szájüregi daganatos betegek körében az elmúlt tizennégy évben. A szájüregi tumoros cukorbetegek dohányzási aránya magasabb volt az újabb vizsgálatainkban, mint a korábbiakban.

Vetró É, Oláh J, Nagy D, Széll M, Piffkó J, Seres L. A Gorlin-Goltz-szindróma genetikai aspektusai [Genetic aspects of Gorlin‒Goltz syndrome]. Orv Hetil. 2020 Dec 6;161(49):2072-2077.

A Gorlin–Goltz-szindróma – más néven naevoid basalsejtes carcinoma szindróma – egy ritka, viszont számos orvosi társszakmát érintő, rendkívül változatos megjelenésű és genetikailag is heterogén betegség. Bár a tudományos kutatások egyik kedvenc területe, az aránylag alacsony betegszám, valamint a genotípus és a fenotípus közötti, igen komplex összefüggések miatt a kórképről meglévő ismereteink még nem teljesek. A témában megjelent nemzetközi és magyar nyelvű publikációk jelentős része esetközlésekre és a szindróma általános ismertetésére szorítkozik. A közlemény célja, hogy áttekintést adjon a szindróma genetikai vonatkozásairól. A nemzetközi és a magyar nyelvű szakirodalom áttanulmányozását végeztük. A naevoid basalsejtes carcinoma szindróma genetikai hátterének, az egyelőre azonosítatlan örökletes tényezőknek pontos megismerése még várat magára. A genetikai vizsgálatok a szindróma pontosabb megértéséhez, könnyebb diagnosztizálásához, a pozitív családtervezéshez és a személyre szabott terápiákhoz is hozzájárulhatnak. Orv Hetil. 2020; 161(49): 2072–2077.


*A tallózás a Pubmed, MTMT, Scopus és Google Scholar rendszerekből történik és jelen módszer alapján nem teljes és hibátlan. Ezért, ha releváns irodalomról van tudomásuk (MAÁSZT tag is szerző és témájában társaságunkhoz illeszkedik) mely itt nem szerepel kérem jelezzék az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre.

Támogatók

sponsors400

Egyetemi klinikák

univ clinic

Társaságok

tarsasagok

Folyóiratok

folyoiratok