All for Joomla All for Webmasters
 

Soós B, Janovics K, Tóth Á, Di Nardo MD, Szalma J. Association Between Third Molar Impaction Status and Angle or Condylar Fractures of the Mandible: A Retrospective Analysis. J Oral Maxillofac Surg. 2020 Mar 6. doi: 10.1016/j.joms.2020.02.005.

PURPOSE: The aim of our study was to evaluate the correlations between mandibular third molar impaction status and mandibular angle and condylar fractures.

MATERIALS AND METHODS: This retrospective cross-sectional study included patients with unilateral and isolated angle or condylar fractures. Patient records and panoramic radiographs were evaluated. The predictor variables included the presence, impaction status (Pell and Gregory [P&G] classification), and angulation (Winter classification) of the third molar. The outcome variable was the type of fracture, whereas other predictor variables included demographic factors such as age, gender, and fracture etiology. Bivariate (χ2 test) and logistic regression analyses were conducted to estimate the associations between variables and the outcome.

RESULTS: The sample was composed of 164 angle fracture (mean age, 31.6 ± 12.3 years; 83.5% male) and 115 condylar fracture (mean age, 41.9 ± 16.8 years; 76.5% male) patients. A third molar was present in 72.6% of the angle fracture group and 54.8% of the condylar fracture group (P = .002). Deep impactions (classes IC, IIC, IIIB, and IIIC) exhibited an odds ratio (OR) of 3.60 for angle fractures (P < .001). No association was found between tooth angulations and the type of fracture. According to logistic regression analysis, older age (adjusted OR, 1.05; 95% confidence interval [CI], 1.03 to 1.07), P&G class I impaction (OR, 1.86; 95% CI, 1.09 to 3.20), and P&G class A impaction (OR, 1.91; 95% CI, 1.12 to 3.24) were significantly associated with condylar fractures whereas the presence of a third molar (OR, 0.46; 95% CI, 0.28 to 0.76) or P&G class B impaction (OR, 0.287; 95% CI, 0.12 to 0.69) was associated with angular fractures.

CONCLUSIONS: P&G class II or III and class B impaction status was significantly associated with angle fractures, whereas missing or fully erupted (class IA) third molars significantly correlated with condylar fractures.


Szalma J, Vajta L, Lovász BV, Kiss Cs, Soós B, Lempel E. Identification of specific panoramic high-risk signs in impacted third molar cases where cone beam computed tomography changes the treatment decision. J Oral Maxillofac Surg. 2020 Mar 19. doi:

PURPOSE: The aim of this study was to investigate the treatment decisions of oral surgeons in the management of impacted lower third molars (M3) according to panoramic radiography (PR) and cone beam computed tomography (CBCT) risk analysis.

MATERIALS AND METHODS: Ten surgeons analyzed 40 deliberately selected M3 cases showing one or more panoramic high-risk signs: 1) darkening of the root, 2) interruption of the white line, 3) diversion of the inferior alveolar canal (IAC), 4) narrowing of the IAC, and 5) two or more signs occurring simultaneously (including darkening and/or interruption of the IAC). After evaluating the PR images, the observers analyzed the patients’ CBCT images. The treatment decision (extraction vs. coronectomy) and surgical technique (number of planned tooth sections) were recorded.

RESULTS: Direct contact between the M3 and IAC, together with narrowing and/or fenestration of the IAC in the CBCT coronal slices, were observed most frequently when two or more panoramic signs were seen simultaneously in the PR images (odds ratio [OR]:7.2, p=0.021). CBCT findings led to a significant decrease in the number of coronectomy decisions (23% vs. 14.5%, p=0.002), which was most prominent in the groups showing panoramic signs of darkening (~50%, p=0.007) and narrowing (~66%, p=0.044). A significant number of extraction decisions were modified to coronectomy when two or more panoramic signs occurred together (OR: 7.9, p<0.001). However, there were no significant differences regarding the number of planned hypothetical tooth sections.

CONCLUSIONS: The results showed that the surgeons’ confidence in treatment decision increased after CBCT imaging, resulting in lesser number of coronectomy decisions. CBCT information that changed a previous coronectomy decision to extraction was most frequently observed in cases presenting darkening and narrowing PR signs. The chance of changing an extraction decision to a coronectomy decision after evaluating the patient’s CBCT images was the highest when two or more PR signs were observed simultaneously.


Szentpéteri S, Restár L, Németh Z, Vaszilkó M. [Prognostic factors of the medication-related osteonecrosis of the jaw]. Orv Hetil. 2020 Feb;161(8):283-289. doi: 10.1556/650.2019.31621. Hungarian.

Bevezetés: A gyógyszer okozta állcsontnekrózis (MRONJ) prognózisában szerepet játszó lehetséges rizikófaktorok – az egyes faktorok esetében kapott eltérő eredmények miatt – továbbra is kutatások tárgyát képezik. Célkitűzés: Munkánk során a MRONJ prognózisában szerepet játszó lehetséges rizikófaktorokat vizsgáltuk. Módszer: Kutatásunkba a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karának Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján 2006 júniusa és 2013 novembere közötti időszakban MRONJ miatt sebészi terápiával kezelt pácienseket vontuk be, minden egyéb beválogatási kritérium nélkül. A megbetegedés prognózisát a stádiumjavulás, a gyógyulás és a relapsusráta alapján vizsgáltuk. Az utánkövetési idő minden beteg esetében minimum 5 év volt. Statisztikai analízis: Eredményeink kiértékelését a Fisher-féle egzakt teszt, a Mann–Whitney-teszt, a Kruskal–Wallis-próba és a khi-négyzet-teszt segítségével végeztük. Szignifikáns eredménynek fogadtuk el, ha a p<0,05 volt. A kiértékeléshez az SPSS Statistics 22.0 programot használtuk. Eredmények: Az első találkozáskor rögzített stádium szignifikánsan rontotta a megbetegedés prognózisát (p = 0,009). A diabetes mellitusban szenvedő betegek relapsusrátája a cukorbetegséggel nem rendelkezőkhöz viszonyítva szignifikánsan magasabb (p = 0,050). A relapsusráta tekintetében az ösztrogénellenes terápiában részesült betegek és a hormonkezelést nem kapott betegek közötti összefüggés szignifikáns (p = 0,036). A mandibulán kialakult nekrózisok prognózisa szignifikánsan rosszabb (p = 0,003), mintha a maxillában alakultak volna ki. Vizsgálati eredményeink a nem, az életkor, a biszfoszfonát adagolási formája, a nekrózist megelőző invazív szájüregi beavatkozások, valamint a kemoterápiás és szteroidkezelés esetében nem mutattak statisztikailag igazolható összefüggést a megbetegedés prognózisával. Következtetés: A kutatásunk során vizsgált tényezők közül a MRONJ prognózisát a diagnosztizáláskor észlelt stádium, az állcsont-lokalizáció, a kísérő betegségként fennálló diabetes mellitus, a biszfoszfonátterápia mellett alkalmazott ösztrogénellenes terápia befolyásolja.


Szentpeteri S, Schmidt L, Restar L, Csaki G, Szabo G, Vaszilko M. The Effect of Platelet-Rich Fibrin Membrane in Surgical Therapy of Medication-Related Osteonecrosis of the Jaw. J Oral Maxillofac Surg. 2019 Dec 24. doi: 10.1016/j.joms.2019.12.008.

PURPOSE: We examined the effect of the membranous form of platelet-rich fibrin (PRF) on patients with medication-related osteonecrosis of the jaw.

MATERIALS AND METHODS: Our study included patients who underwent an operation because of second- or third-stage osteonecrosis of the jaw induced by antiresorptive therapy. The diagnosis of medication-related osteonecrosis of the jaw was based on the 2009 and 2014 recommendations of the American Association of Oral and Maxillofacial Surgeons. On the basis of the duration of treatment, we divided our patients into 2 groups. Patients in the first group (Gr1) underwent traditional surgical therapy between 2009 and 2014, whereas patients in the second group (Gr2) underwent PRF membrane-supplemented operations between 2015 and 2017. Outcomes were assessed based on patient recovery, stage improvement, and relapse rate. The follow-up period was a minimum of 1 year.

RESULTS: Our study included 101 patients: 73 in Gr1 and 28 in Gr2. The results in Gr2 were significantly better than those in Gr1: recovery (P = .022), stage improvement (P = .005), and relapse rate (P < .001).

CONCLUSIONS: In Gr2, significantly better results were achieved in terms of stage improvement, recovery, and relapse rate than in Gr1.


Varga E Jr, Antal M, Major L, Kiscsatári R, Braunitzer G, Piffkó J. Guidance means accuracy: A randomized clinical trial on freehand versus guided dental implantation. Clin Oral Implants Res. 2020 Jan 20. doi: 10.1111/clr.13578.

OBJECTIVES: A randomized clinical trial was conducted to compare all three known static guided surgery protocols (pilot, partial, and full) with each other and with freehand surgery in terms of accuracy, under the same conditions.

MATERIAL AND METHODS: A total of 207 implants of the same brand and type were placed in 101 partially edentulous volunteers in need of implantation in the mandible or maxilla or both. All cases were digitally planned, and the comparison of the planned and actual implant positions was performed using a medical image analysis software with dedicated algorithms. The primary outcome variable was angular deviation (AD, degrees). The secondary outcome variables were coronal global deviation (CGD, mm), apical global deviation (AGD, mm), and voxel overlap (VO, %).

RESULTS: AD showed stepwise improvement in significant steps as the amount of guidance increased. The highest mean AD (7.03° ± 3.44) was obtained by freehand surgery and the lowest by fully guided surgery (3.04° ± 1.51). As for the secondary outcome variables, all guided protocols turned out to be significantly superior to freehand surgery, but they were not always significantly different from each other.

CONCLUSIONS: As for the comparison that this study sought to perform, it can be said that the static guided approach significantly improves the accuracy of dental implant surgery as compared to freehand surgery. Furthermore, the results suggest that any degree of guidance yields better results than freehand surgery and that increasing the level of guidance increases accuracy.


Vereb T, Boda K, Czakó L, Vaszilkó M, Fülöp G, Klenk G, Janovszky Á, Oberna F, Piffkó J, Seres L. Cloud-Based Multicenter Data Collection and Epidemiologic Analysis of Bisphosphonate-Related Osteonecrosis of the Jaws in a Central European Population. J Clin Med. 2020 Feb 5;9(2). pii: E426. doi: 10.3390/jcm9020426.

OBJECTIVE: Bisphosphonate-related osteonecrosis of the jaws is considered to be a rare but severe complication of bisphosphonate therapy. To understand this condition better, data collection is essential. Although the number of scientific papers about this subject is large, to date only a few multicenter reports have been published.

STUDY DESIGN: We present a novel cloud-based data collection system for the evaluation of the risk factors of bisphosphonate-related osteonecrosis of the jaws. Web-based questionnaire and database have been set up and made available to voluntary researchers and clinicians in oral and maxillofacial surgery in Hungary and Slovakia. RESULTS: To date, fifteen colleagues from eight maxillofacial units have joined the study. Data of 180 patients have been recorded. Collected data were statistically analysed and evaluated from an epidemiological point of view.

CONCLUSIONS: Authors consider cloud-based multicenter data collection a useful tool that allows for real-time collaboration between users, facilitates fast data entry and analysis, and thus considerably contributes to widening our knowledge of bisphosphonate-related osteonecrosis of the jaws.


Vereb T, Janovszky Á, Mucsi M, Piffkó J, Seres L. [Current evidence-based approaches and international guidelines in primary and secondary prevention strategies of medication-related osteonecrosis of the jaws]. Orv Hetil. 2020; 161(6): 214-223. doi: 10.1556/650.2020.31633. Review. Hungarian.

Bevezetés: A multifaktoriális, nem teljesen tisztázott patomechanizmusú, gyógyszer okozta állcsontelhalás kezelése napjainkban is nagy kihívást jelent a maxillofacialis sebészek és fogorvosok, valamint az onkológiai és oszteológiai gyógyszert felíró kezelőorvosok számára. Célkitűzés: Közleményünkben célul tűztük ki, hogy az aktuális szakirodalom áttekintését követően bemutassuk a változásokat a gyógyszer okozta állcsontelhalások patogenezisének, rizikótényezőinek, klinikai megjelenési formáinak, illetve a megelőzési és az új terápiás lehetőségeknek a tekintetében. Az elérhető nemzetközi ajánlások összehasonlításán, a nem sebészi és a sebészi, valamint a stádiumspecifikus kezelési módok evidenciaalapú bemutatásán túl a különböző orvosi-fogorvosi diszciplinákat érintő specifikumok bemutatására is törekszünk. Módszer: Az elmúlt 5 évben – az egyre növekvő számú betegségorientált adatbázisnak köszönhetően – a szakirodalomban megnőtt a szisztematikus szakirodalmi áttekintések (systematic reviews), ajánlások és metaanalízisek száma; ezek áttekintését és összehasonlító elemzését végeztük el a kitűzött célok vonatkozásában. Eredmények: Az American Association of Oral and Maxillofacial Surgeons munkacsoportjának legutóbbi ajánlása óta eltelt 4 évben is számos új gyógyszerhatástani csoport került a klinikusok látókörébe mint osteonecrosist indukáló potenciális ágens, így a betegség nómenklatúrája tovább cizellálódott, a betegcsoportok tovább specifikálódtak. A rizikóbetegek köre kiszélesedett, új betegpopulációknak (reumatológiai-oszteológiai betegek, immunszupprimáltak, transzplantáltak, új onkológiai ’target’ [célzott] terápiában részesülők) kell a súlyos mellékhatás kialakulásával számolniuk. Következtetés: Noha a betegcsoport kezelésében számos kérdés továbbra is nyitva áll, a korábbi empirikus kezelési formák helyett egyre erősebb evidenciákon alapuló, egyénspecifikus, stádiumadaptált terápiás megoldások körvonalazódnak.

Támogatók

sponsors400

Egyetemi klinikák

univ clinic

Társaságok

tarsasagok

Folyóiratok

folyoiratok