All for Joomla All for Webmasters
 

A magyar arc-, állcsont-, szájsebészet sebészet gyökerei, mint mindenütt - a sebészetből, főleg a hadisebészetből nőttek ki. Az első szájsebész jellegű műtéti leírások Balassa János nevéhez fűződnek, aki az 1848-49-es Magyarország- Ausztria közti háborúban szerzett óriási tapasztalatot. A lövési és a különböző traumás harctéri sérülések ellátásának központja a XVIII. században épült Szent Rókus Kórház volt Pesten. A hadi események befejezése után Balassa műtéttechnikai leírásaiban a különböző ajakplasztikai műtéttechnikai megoldásokra és a szájpadhasadékosok ellátására nagy hangsúlyt fektetett. Óriási hírnevére jellemző, hogy Erzsébet királynő (Sisi), aki sokat tartózkodott Magyarországon, udvari orvosának kérte fel. Az 1800-as évek végén, Budapesten Európa egyik legmodernebb orvosi egyetemi komplexuma épült fel. Már akkor tervezték, de csak 1908-ra lett kész az Egyetemi Stomatológiai Klinika, melynek első igazi igazgatója Árkövy József volt.

Árkövy sebész orvosként dolgozott Magyarországon, majd Londonba ment fogászatot tanulni, onnan hazatérve alapította meg először a magán, majd az egyetemi fogászati iskolát, melyet az 1900-as évek elején az orvosi curriculumba hivatalosan is bevettek. A Stomatológiai Klinikának fekvőbeteg osztálya is volt, Európában csaknem elsőként. Az I. világháború az arc, állcsont sérülések ellátásában újra nagy előrelépést jelentett. A Stomatológiai Klinika megtelt, más kezelő helyiségeket is kórtermekké, műtőkké kellett átalakítani. A kényszerűség, a sok arc-, állcsontsérült ellátásának szüksége miatt Budapest és az ország más kórházaiban is rájöttek a szájsebészet fontosságára.

Árkövy 1920-ban nyugdíjba ment, majd egyedül, elhagyatva, 1922-ben meghalt. Utódja, Szabó József megújította a Klinika belső szerkezetét és kiszélesítette a maxillofaciális sebészet oktatását, így neki és későbbi utódainak és kollégáinak, (Balogh Károly, Skaloud Ferenc, Orsós Sándor) köszönhetően épült ki országosan a szájsebészeti ellátó hálózat. Ez azt jelentette, hogy a 2. világháború után csaknem minden nagyobb megyei kórházban volt szájsebészeti fekvő osztály.

Az arc-, állcsont-, szájsebészet vonatkozásában a tudományos élet az 1900-as évek kezdetétől igen aktívnak mondható. Az akkori nemzetközi társaság (L'Associata Stomatologique Internationale) 1908-ban és 1931-ben Budapesten rendezte meg kongresszusát.

A magyar nyelvű szájsebészeti jellegű könyveket angol, német, orosz nyelvre is lefordították. 1946-ban a háborús nélkülözések ellenére a Stomatológiai Klinikán új tanterem épült, amely lehetőséget adott Balogh Károly professzornak, hogy minden héten rendszeres, országos, tudományos ülést tartsanak. Az 1950-es években Budapesten, 1963-tól Szegeden, majd a másik két egyetemi városban, Pécsett és Debrecenben az új fogorvosi karokon megindult a fogorvosképzés. Az 1970-es években Berényi Béla és Vámos Imre budapesti és Tóth Károly szegedi professzorok ( az ún. „keleti blokkban" elsőként) aktívan részt vettek az International Association of Oral and Maxillofacial Surgery kongresszusain és Magyarország tagja lett a társaságnak.

1971-ben nyílt hivatalosan lehetőség arra, hogy szájsebészetből szakvizsgázni lehetett (addig osztályok léteztek, de szakvizsga nem!). Az Európai Unió orvosi szakmáit reprezentáló UEMS a magyar szakvizsgarendszert a 2000-es évek elején ismerte el. A Magyar Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti Társaság az 1990-es évek legelején alakult meg (első elnöke Szabó György professzor volt). Addig csak mint a Magyar Fogorvosok Egyesületének egyik szekciójaként, önálló vezetéssel, de nem önálló költségvetéssel működött. A magyar társaság nemzetközileg rendkívül aktív. A kb. 200 tagot számláló egyesület évenként tart nemzeti kongresszust. 1984 óta kétévente az osztrák kollégákkal együttes összejöveteleket rendeztek, melyet 1991-ben kiszélesítettek Danubius Kongresszus néven. Tizennyolc év alatt kilenc alkalommal került sor az esemény megrendezésére. A Danubius Kongresszuson főleg a közép-európai kollégák vesznek részt. Az eseményt mind az IAOMS, mind az Európai Társaság számon tartja, illetőleg szponzorálja. A Magyar Arc-, Állcsont-, Szájsebészeti Társaság egyik nagy eredménye volt, hogy a XII. ICOMS rendezési jogát 1995-ben Budapest nyerte el. Társaságunk a Nemzetközi Társasággal együtt igen sikeres kongresszust szervezett. (Az eredmény mind tudományos, mind financiális téren nagy elismerést aratott.) Jelenleg Magyarország minden régiójában működik arc-, állcsont-, szájsebészeti kórházi osztály. Ezek száma kevesebb, mint 15 évvel ezelőtt, de élükön általában két diplomával rendelkező, kiváló szakemberek állnak. A Magyarországon működő négy orvosegyetemen fogják össze a vidéki ambuláns és fekvőosztályokat.

Évente - a szűk financiális keretek miatt - sajnos csak 5-6 maxillofaciális rezidenst tudnak képezni. (A képzési idő 6 év), jelentkező ennél sokkal több lenne. A szakképzési programokért és jogért az egyetemek a felelősek, de bizonyos gyakorlati időt külföldön és más akkreditált magyar intézetek eltölthetnek. A Magyar Társaságnak természetesen mind a maxillofaciális, mind a dentoalveoláris sebészek is tagjai. A dentoalveoláris képzés is az egyetemek privilégiuma, illetve felelőssége. A képzési idő a fogorvosi diploma megszerzése után három év, melyből hat hónapot kötelezően egyetemi fekvőbeteg osztályon kell eltölteni. Ez a képzési rendszer lehetővé teszi, hogy a maxillofaciális és a dentoalveoláris sebészek képzése „egy kézben" összpontosuljon, sőt a szakvizsga bizottságok tagjai is ugyanazon személyek legyenek.

A Társaság vezetőségének eddig még sikerült elkerülni, hogy a két testvér-szakma egymástól elváljon.

Támogatók

sponsors400

Egyetemi klinikák

univ clinic

Társaságok

tarsasagok

Folyóiratok

folyoiratok